Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

A SÓÜGY HIVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGON 243 Más volt a helyzet a kishivatalnokoknál. A mázsáló lehetett stúdiumot végzett, kezdő képzett ember,

56 de lehetett stúdium nélküli, pályája végén levő egykori hajdú is. A sóhivatalokban a mázsáló királyi alkalmazott, de nem olyan jogviszonyú, mint az ellenőr vagy a pénztáros, illetve az elosztó. Állása nem kaucióköteles. Kauciója nincs; özvegye sem nyugdíjjogosult. Mégis királyi alkalmazott, és így akárki nem nyerhette el ezt az állást. Mivel az ügyintézésben írásos teendő van, legalább az írni-olvasni és számolni tudást megkívánták tőle. Legtöbbjüknek ezen túlmenően több-kevesebb stúdiuma is volt, ami a latin ügymenet idejétől különösen fontos. Ha általánosságban vesszük, azt kell mondanunk, hogy a mázsáló, a „ponderűm famulus" a „Salzwaagdiener" képzettségénél fogva is közelebb áll a főbb tisztviselőkhöz, kik részint közülük is kapják utánpótlásukat. Némileg más a helyzet a későbbi időben felbukkanó sóügyi írnokoknál. Ezek általában az 1750-es évekig magántisztviselők, a pénztáros vagy elosztó magánalkalmazottai. Munkájuk jellegénél fogva mind litteratus emberek, a Magyar Kamara befolyásának fokozódó erősödésével nemesi ifjak is. Mikor a sóügyi szervezet létszáma emelkedik és 1760 táján egyre több lesz a királyi szolgálatban rendszeresített írnok, állásuk elébe is kerül a mázsálókénak, noha ezek jobbára régibb és többnyire hasonlóan képzett emberek. Lényegesen más képet csak a kerülők képzettsége mutat. A kerülőnek is fontos az írás-olvasás ismerete, de teendője elsősorban más: biztonsági feladatot lát el, a sóraktárak biztosítását, a sócsempészek üldözését és más hasonlókat, amelyek elsősorban fizikai erőkifejtést igényelnek. Helyzetüket a Kamaránál vagy a Helytartótanácsnál a futárokéval vethetjük össze. Az iskolai képzettség náluk kevésbé feltétel, mint az előbbi állásoknál, annál fontosabb a gyakorlat. Meg kell jegyezni, hogy helyzetük vidékenként más és más.

57 így például a század első felében általában, de különösen a Felvidéken és a sóvári kerülethez tartozó sóhivataloknál sokkal magasabb társadalmi helyzetűek, mint utóbb és az ország déli területein. Itt sok helyen nem ponderator van, hanem obequitator, s ez is emeli helyzetüket. Jellemző például, hogy nem sokkal a Magyar Kamarához való átvétel után. mikor Löff János munkácsi kerülő elhal, helyébe „alter idoneus et literátus obequitator"-t keresnek.

5 8 Az állást Körmöczy Imre - nyilván szegényebb nemesember - nyerte el. A felvidéki kerülő-családok különben időnként egész nemzetségeket alkotnak. Ilyenek voltak Sóvár alatt a Hanovszky és a Frits családok, amelyekben a kerülőség (és rendszerint a főkerülői állás, a supremus obequitator állása is) öröklődik,

59 a Tisza mellett Tokajban 56 Ilyen kétségtelenül iskolázott mázsálok voltak pl. többek között Meszena Imre, helytartótanácsi hivatalnok fia, Pesten (Litt, ad Cameram (E 41), 1772 - 169) vagy Pongrácz Ferenc, szintén kamarai tisztviselői fia, Tokajban. (Litt, ad Cam. 1768 - 210. és 1772 - 47.) 5 7 Máramarosban 1695-ben a segédszemélyzet közül Szigeten Bokony, Mezei, Szaplonczai nemesemberek. OL Magy. Kam. Lt., Miscellanaea (E 210) Salinaria, fasc. 68. (Sziget) S8

Uo. Miscell. Salinaria, fasc. 70. (Munkács) 1746. ápr. 2. s

'Hanovszky Simon, előbb őrmester, majd Szepesófalun kerülő az 1730 előtti években (HKA, Hoffinanz, Protokolle); fia, János 1739-ben rózsahegyi mázsáló lett HKA, Altes Bancale, rot. Fs. 157, 7. Feber 1739) uttóbb tutajmester Hradeken. (Litt, ad Cam. (E 41) 1766 - 320.) Ily családnévvel mások is szerepeltek a kerülők közt. - Frits József Xavér 1773-ban Orlichon kerülő, fivére, Antal, ugyancsak Bártfa alatt szolgált. Apjuk, János, a homonnai kerületben működött. Megjegyzendő, hogy mindhárman egyszersmind harmincadhivatali kerülők is voltak. (Miscell. (E 210) Salin, fasc. 68. Bártfa.) - Az Ernst családból jellemző Ignác pályafutása, 1769-ben elhalt apja helyére nevezték ki Tokajba kerülőnek. Latinul, magyarul, németül tudott: iskolázott embernek kellett lennie. Utóbb mázsáló, majd ugyanott tutajmester lett. (Miscell. (E 210) Salin, fasc. 74. Tokaj.) 6*