Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

244 FALLENBÜCHL ZOLTÁN és Szolnokon az Ernst família. Több nemzedék szolgál obequitatorként, aztán ponderatoiként. A családtagok írása szép, latinul is tudnak, tehát a stúdiumból bizonyosan kivették a részüket. A kerülői állásban bizonyosan többen vannak olyanok is, akik illiteratusok. Főleg az 1773-as és az 1789-es státus kapcsán készült minősítések mutatják, hogy a kerülői állásban — ellentétben a mázsálóival — kisebbségben vannak azok, akik stúdiumokat végeztek. Végezetül a sóhajdúk — akiket igazi segédszemélyzetnek tekinthetünk, bár kivételesen közülük is kerülnek ki magasabb állásra emelkedettek — nem nevezhetők tanult embereknek. Helyzetük, mint a kerülőké is, a század második felében romlott. Az 1789-es státus tanúsága szerint legtöbbjük írni-olvasni alig vagy nem tud. Jobbára kiszolgált katonákból kerültek ki, de nem olyanokból, akik szolgálatuk alatt több-kevesebb műveltséget szedtek magukra. Tipikus a század végén az 1789-es státusban szereplő debreceni Horwáth Mihály sólerakati hajdú, aki, bár 8 évig katona volt, majd 16 évig portás a Magyar Udvari Kamaránál, mégsem tanult meg írni és olvasni és így, főnöke minősítése szerint magasabb beosztásra nem alkalmas.

60 Úgy látszik, ennek ő maga is tudatában volt, mert ambíciója annyi volt, hogy egy kisebb sóhivatalnál mázsáló lehessen. A fent elmondottak körülbelül hű képet nyújtanak ugyan, mindazonáltal a század 70-es és 80-as éveiben számos kivétel van az alsó állásokban is, miszerint magasabb képzettségűek alacsonyabb képzettséggel is betölthető állásban helyezkednek el. így például jellemző, hogy a debreceni régi sótisztviselő Rabenhueber (utóbb: Hollóssy) család egyik fiatal tagja mint lerakati őr vagy raktárőr (Stadlhüter) kezdi szolgálatát.

61 Hasonló példákat lehetne idézni a Seyfriedt győri vagy a Hölbling eszéki sóhivatalnok családnál is. Nyilvánvaló, hogy itt az a szempont játszott szerepet, hogy a stúdium befejezése után a szülők igyekeztek mindenképpen, alsó állásban is, elhelyezni gyermeküket a későbbi előlépés reményében — ami azután sikerült is. Ez is a gyakorlat megszerzésének módja volt, amit az elhelyezkedés körül mutatkozó növekvő nehézségek csak elősegítettek. Az 1770-es években a stúdiumot végzettek száma nagy, az elhelyezkedés a nagy konkurrencia miatt nehéz, és ha nő is az állások száma, nem abban az ütemben, hogy fel tudná venni az elhelyezkedni nem tudókat, akik pártfogóért kilincselnek, hogy álláshoz jussanak. Ugyanakkor az ügyintézésben több tollforgató kézre volt szükség. Az általánosan megfigyelhető tendencia: az adminisztráció, az írásos ügyintézés megnövekedése párhuzamosan halad az értelmiségi produkció növekedésével: a kettő korrelációban van. 6 ° OL Magy. Kam. Lt., Miscell. (E 210), Salin, fasc. 69. (Debrecen, 1789) 6

' Rabenhueber János Ferenc sómázsamester, utóbb pénztáros volt Debrecenben. A katolikus plébánia kereszteltek anyakönyveiben 1731-tól kezdve szerepel, mint apa. Fia, Károly, Mitroviczon mázsálóként kezdte szolgálatát 1756-ban, de már előzőleg apja mellett gyakorlatot szerzett, sőt hosszabb ideig katona is volt (OL Magy. Kam. Lt., Expeditiones camerales in negotic salis (E 16) 1756 december). Rabenhueber József 1767-ben Debrecenben sóhivatali első őr állását töltötte be: ekkor katonának állott. (Uo. Miscell. (E 210) Salin, fasc. 69. Debrecen) - Seyfridt Tamás Gál győri sóperceptor Ferenc-Xavér nevű fia három évig ingyenes sógyakornok volt Győrben és Pesten. (Litt, ad Cameram (E 41) 1758 - 204). Fivére, Ferdinánd pedig 5 évig praktizált Komáromban. - Hölbling Mihály, a mohácsi sóperceptor fivére, szintén sótiszt fia, Győrött sóraktárőr lett, bár eredetileg írnoknak javasolták. Képzett ember volt, a hazai nyelveken kívül aritmetikát is tudott és jó scripturája volt. (Magy Kam. Lt. Protocollum camer. consilii (E 1) 1772. jún. 26. (618. o.); 1772. máj. 19. (178-179. o.) Később Ipolyságon, majd Veszprémben volt ellenőrző mázsamester: utóbb a Temesi Adminisztrációnál szolgált. (Magy. Kam. Lt., Acta Cameralia, (E 205), 2. es. 5. tétel.)