Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.
A SÓÜGY HIVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGON 235 gazdaságigazgatási szervezőmunkára alkalmas ember nem vagy alig található, kivéve a hadellátás tisztviselőit. Magától értetődik, hogy amikor állásokat szerveznek, elsősorban ők jönnek számításba. Őket ismerik; annyira-amennyire bíznak is bennük. Nem véletlen, hogy néhány később fontos szerepet játszó sóügyi tisztviselő: Feigenputz Rüdiger János, Neffczer Farkas-Konrád, Hauer János György és mások már ebben a státusban is szerepelnek. 44 Elsősorban osztrákok, továbbá németek a birodalomból, magyarországi német polgárok, akiket neveik miatt nehéz kiválasztani, úgyhogy az apparátus „németebbnek", „osztrákabbnak", „külföldibbnek" látszik, mint amilyen valójában. Erdélyben több a magyar, ami abból adódik, hogy Erdélynek már a fejedelmek alatt is alakulóban volt a sóügyi szervezete. 45 A másik szempont nem kevésbé fontos. Mi volt a példakép? Kifejezetten nem ismeretes, de bizonyosnak látszik, hogy - bármennyire sajátságos volt is az osztrák kameralizmus - a francia sóügyi szervezet bizonyos fokú hatást kellett, hogy gyakoroljon rá. Ilyen hatásnak tekinthető a magyar harmincadügyben ugyan már a XVII. század első felében is meglevő, de most éppen a sóügyben nagyon következetesen keresztülvitt kaució rendszer. A hivatalnoktól, ha állása elszámolás-köteles, nagyobb pénzösszeg letételét követelik meg, amely tulajdona marad ugyan, de amelyből, ha elszámolási hátralékban marad, a kincstár levonhatja a hiányt, mert a kincstár nem károsodhat. Nem kifejezett állásvásárlás ez, csak óvadék, de könnyen elfajulhat állásvásárlássá. Ausztriában, a Salzkammergutban az óvadékrendszer már régebben is fennállt, de ugyanebben a korban kezdik következetesebben keresztülvinni 46 A szigorítás oka a kincstár készpénzszükséglete. Ez együttjár azzal, hogy olyan embereknek kedvez, akiknek készpénze, tőkéje van: a polgárság vagy a militaris-réteg jómódú tagjainak. A földet birtokló magyar nemes viszont általában agrártermékben jómódú, de készpénze kevés van: az állandó lekötöttséget kívánó sóhivatali munka sem igen felel meg neki. így eleve kevésbé jött számba a sóügyi alkalmazásra, és ezek az állások polgári-militaris, részben országon kívüli születésű emberekkel telítődtek, akik gyakran nem is nemesek. Polgári jellegű hivatalnokság ez, bár magát „officialis"-nak nevezi, elhatárolva mind a nemességtől, mind a polgárságtól: az uralkodó közvetlen alattvalójának érzi magát, nem a rendi nemzet tagjának. A sótisztviselők alkalmazása eleinte, a XVII. század végén, még a magánalkalmazás jellegét viseli magán, A nádori sókereskedelmi szervezet hivatalnokai ebben az időben még ilyennek tekinthetők. A von Mayern János Ádám volt sziléziai sóadminisztrátor részére 1694-ben adott utasítás 3. §-a is úgy intézkedik, hogy Mayern jogai közé tartozik „Ím Salzhandl benöthigte Officier und andere Leuthe auf und an zu nehmen", azaz az alkalmazás joga az övé, a 4. § pedig felhatalmazza, hogy a Vág folyó mellett, a hatósága 44 Feigenputz 1698-ban már erdész, 1700-ban erdőmester volt Sóvárott. (OL Magy. Kam. Lt., Rationes salinares (E 206), Fasc. 21. Sóvár). 1710-ben lett sóbányaprefektus ugyanott (Magy. Kam. Lt., Protocollum cam. cons. (E 1) 1710. év, 126. és 130. o.) 1718-ban sóinspektor ugyanott. (Wien, HKA, Hoffmanz Ungarn, Faszikel rote Nr. 513. 25. Nov. 1718) 1725-ben történt felfüggesztéséig ebben az állásban maradt. Hauer János György, kiemelkedő szolgálatú sótisztviselő, eredetileg a Dünewald-vértesezredben volt hadnagy. Részt vett a szalánkeméni csatában, majd Baján lett sópénztáros. Sok sorscsapáson átesve, a Rákóczi-szabadságharc után lett péterváradi sóperceptor, ahonnan, ugyanily minőségben Zsolnára helyezték. (Wien, HKA, Altes Bancale, Fs. rote Nr. 148. 2. März 1737.) 4S Az 1704. évi státus tanúsága szerint Erdélyben a személyi állomány nagy része magyar, legalábbis magyar nevet visel. A vezetők zöme azonban itt is német nevű. * 6 Schraml: i. m. 27., 87-88. o.
