Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

236 FALLENBÜCHL ZOLTÁN alatt álló sólerakatokon kitűzheti a császári jelvényt, a „Signum "-ot: hivatalai tehát közhivataloknak, császári szolgálati helyeknek minősülnek. 1700-ra már azonban a sóügy szervezése a bécsi Kaiserliche Hofkammer, a császári Udvari Kamara hatáskörében van. A sóhivatalok élén a sóperceptor (perceptor salis, Salz-Einnehmer, magyarosan sószedő vagy sópénztámok) áll. Ez az állás azonban csak a nagyobb, fontosabb állomásokon található meg. A kisebb sóhivatalokban, lerakatokban (Salz-Leegstatt, depositorium salis) a vezető a sódistractor (Salz Versilberer, salis distractor, magyarul sóelosztó). Mindkét állás kaucióköteles, de a perceptor rangja magasabb. Gyakran a distractor perceptorrá lép elő, sőt előfordul, hogy maga a hivatal is emelkedik rangban - a személyzetre is kihatóan — és distractoratusból, elosztóhelyből perceptoratus, sópénztár, kifizetőhely lesz. A perceptor helyettese és tényleges ellenőre a contralor, a sóellenőr (salis contralor vagy contrascriba, Salz-Gegenhandler, Salz-Contralor, olykor Salz-Gegenschreiber, magyarul: sóellenőr). Mint felettese, ő is kaucióköteles. Eredetileg funkciója, mint neve is mutatja, ellenőrző jellegű volt; idővel azonban (és Magyarországon már szinte kezdettől) az adminisztrációt vivő második tisztviselő, aki a pénztámaplót kezeli, tehát a tulajdonképpeni számadásvivő, míg a perceptor sokszor csak utasításokat adó; vezetője hivatalának. A két embernek mindenesetre számadásilag összhangban kellett lennie. Az átvételi elismervényeket rendszerint a perceptor őrzi ládában, de csak a contralorral együtt nyithatja azt fel. Ahol nagyobb a hivatal munkája, van mázsamester is (salis penderum magister, Salz-Waagmeister, magyarul: só mázsamester.) Ez már nem mindig kaucióköteles állás, csak akkor, ha a számadásban része van. A mázsamester feladata a sómérés feletti felügyelet, a raktár rendben tartása is, valamint annak ellenőrzése, hogy a tömbökben szállított só megfelelő súlyú-e? Sokszor a mázsamester egyben ellenőri funkciót is ellát (contralorisans pon derűm magister, controllierender SalzWaagmeister, magyarul: ellenőrző sómázsamester). Ez a három tisztviselő alkotja a magasabb hivatalnokságot a sóhivatalokban, míg a mázsaszolga vagy mázsáló (salis ponderum famulus, Salz-Waag-Diener, magyarul: sómázsalegény, mázsaszolga, mázsáló) és az írnok (salis scriba, Salz-Schreiber) az alsóbb hivatalnokságot képviselik. Nagyritkán az ellenőri funkciót mázsaszolga viszi; ilyenkor ő is kaucióköteles. E két kisebbrangú hivatalnoki kategóriába tartozóknak nem kell kauciót letenni. Az írnok sokszor nem is királyi hivatalnok, hanem csak a sópénztámok vagy sóelosztó magánalkalmazottja. A mázsaszolga ellenben közhivatalnok, állásához kinevezés vagy megbízás útján jut, nem elszámolásköteles, viszont tekintélye és fizetése is szerényebb.

4 7 Egy testület milyenségét az határozza meg, hogy kik azok az emberek, akik benne állást vállalnak, illetve kiket alkalmaz a felsőbbség? Nyilvánvaló, hogy a sóügyben, e fontos regálé-kezelésben az elsődleges szempont alkalmazáskor a tisztakezűség, a pénzügyi megbízhatóság lenne. Sikerült-e ezt elérni és ha nem, mi volt az ok? Kétségtelen, a sójövedelem befolyt, de nem minden nehézség nélkül. Mint már említettük, Magyarországon nem volt oly társadalmi réteg, amely kaucióletételre hajlandó embereket nagyobb tömegben produkálhatott volna. Vagy nem volt megfelelő készpénz, vagy hiányzott a kedv a hivatalvállalásra, esetleg a vállalkozókat a kormányzat nem vette 47

Wien, Hofkammerarchiv, Hoffinanz, Protokolle 1712-1740; továbbá uo. Verm. Ung. Gegenstände, Faszikel 9. rote Nr. 48.; OL Magy. Kam. Lt., Koller József kam. tanácsos (E 182), Nr. 392.