Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

A SÓÜGY HIVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGON 233 került, e tisztet De Jean de Hanssen Antal-Jánosra, az Udvari Kamara régi, kipróbált emberére bízták, aki katonatisztből lett előbb bánáti hivatalnok, majd sóügyi tisztviselő.

35 Sóvár kerülete azonban csak 1750-ben, a bérlet lejárta után került De Jean és a Magyar Kamara sóigazgat óságának hatásköre alá; szervezeti különállása azonban II. József koráig fennmaradt. A sóvári kerület második centruma Zsolna volt, a Szilézia felé menő sókereskedelem kulcsállomása. Második központtá mégsem ez, hanem a keletebbre fekvő Rózsahegy alakult, a Hrádek-likavai koronauradalom közelében, közelebb Sóvárhoz és azoknak az erdőségeknek szomszédságában, ahol a sószállító tutajokhoz szükséges fát termelték ki. Innen ívelt magasra az utóbb a bérleti rendszer idején szinte jelképessé vált vállalkozó szellemű magyar kamarai tanácsos, Neffczer Farkas Konrád karrierje. Neffczer, a hrádeki uradalmat igazgató hadbiztos fia, már 24 éves korában, a Rákóczi-szabadságharc idején sómázsálómester a szomszéd megyében levő Turdossin állomásán:

36 a szabadságharc után pedig ő szervezi meg azt a munkálatot, amely a Vág folyót hajózhatóvá teszi Zsolnáig.

3 7 Kétségtelen szakértelme és ügybuzgó szervezőkészsége mindenütt használható sótisztviselővé kvalifikálták, akit gyakran küldtek ki megbízottként más állomásokra is. 1723-ban már rózsahegyi sóinspektor: e címet 1722. március 31-vel kapta mint „hungrischer Salzlegstetten Inspector"; ez a cím, amely eredetileg személyre szóló volt, Rózsahegy állomáshoz kapcsolódott, s utóbb Neffezért mint rózsahegyi sóinspektort emlegették.

3 8 Ily módon a sóvári kerületben Rózsahegy lett a második legfontosabb állomás. 1743-ig Alsó-Magyarországon és Szlavóniában viszonylag kevés új sóhivatal keletkezett. Máramarosszigetről még 1726-ban Rónaszékre helyezték a máramarosi bányák központját: Sziget filiává süllyedt.

39 Debrecen, ahol 1715-ben egy Szolnokhoz tartozó szállítótiszt képviselte a sóügyet, 1743-ig önálló állomássá emelkedett. Újjáéledt Baja XVII. század végi sóállomása is, továbbá új állomás alakult Mohácson; Szered a Vág mellett, Pozsony megyében, 1742-ben szerepel először.

40 Szlavóniában Mitrovicz és Zimony korábbiak: 1741-ben már mindkettő fennállt. Vidoveczet és Hochreütter család mint sókereskedelmi állomást alakította ki a Dráva mellett. Ladiarak, Eszék filiája viszont eltűnt. A 21 állomásból 29 lett, a növekedés tehát kb. 25%-os. Sóvár kerület sokkal erősebben fejlődött. Míg itt 1716-ban még csak 4 állomás van: Sóvár, Rózsahegy, Zsolna és Szmizsán, 1721-ben már hárommal több (Homonna, Bártfa, Késmárk). 1755-től kezdve — az 1750-es átadás után ettől kezdve szerepelnek a sóvári kerület személyzeti adatai a Sóügyi Bizottság kiadványköteteinek nyilvántartásában —

41 3 s

OL Magy. Kam. Lt., Litterae and Cameram exaratae (E 41) 1745 - 2; Magy. Kancelláriai Lt., Originales Referadae (A 1), 1745 - 2; Lendvai Miklós: Temes vm. nemes családjai. Bp. 1899, I. köt. 96. o.;PetriA. P.: Die Festung Temeschwar . .. München é. n., 63. o, 36 Wien, Hofkammerarchiv, Handschrift 777. 3 7 Takáts S.: Kísérlet a Vág folyó hajózhatóvá tételére. MGtSz. IX. évf. 1902. 141-142. o. 38 Wien, Hofkammerarchiv, Vermischte Ungarische Gegenstände. Salzwesen in Ungarn und Siebenbürgen. Fs. 22., 93, 99. irat; továbbá Hoffinanz, 24. März 1723. 39 Hoffinanz, 30. Jänner 1734; Bakács: i. m. alapján. 40 OL Magy. Kam. Lt., Praesidialia (E 68), Extraserialia, Erdődy, Nr. 194 (1741) még nem található, de az egy évvel későbbi státusban már igen. Magy. Kam. Lt. Koller József kam. tanácsos (E 182), fasc. 15. Nr. 392. 4

'OL Magy. Kam. Lt. Expeditiones camerales im negotio saíis (E 16), lajstrom- és mutatókönyvek. A Calendarium Jaurinense 1756-tól (azaz az 1755-ös összeállítási évtó'l) adják meg a