Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

232 FALLENBÜCHL ZOLTÁN tízet:

28 ennek oka valószínűleg abban rejlett, hogy szociális biztosítottságaik és privilégiumaik miatt nem szívesen távoztak véglegesen hazájukból.

29 Munkájuk mindenfelé megtalálható volt a magyarországi, bánáti, erdélyi és szerbiai sóállomások fejlesztésénél.

30 Sóvár önálló kerületté szerveződése akkor válik befejezetté, amikor 1735-ben a császári ház rendelkezésére a bécsi miniszteriális bankodéputáció kapja zálogba. Erről a tényről viszonylag kevés adat áll rendelkezésre: mindenesetre figyelemre méltó, hogy éppen akkor került rá sor, amikor a harmincadügyben is, a birtokgazdálkodásban is a bérleti rendszer időszaka befejeződik. Egyébként a sóvári kerületnél a több központ éppúgy megfigyelhető, mint az egyéb magyarországi sóhivataloknál: ezeknél Pest, Eszék, Máramaros központok mellett 1741-től még külön Felső-magyarországi Sóigazgatóság is létrejön, amit a magyar Ternyey János szepesi kamarai tanácsos — kiváló és vállalkozó kedvű gazdasági szakember - nyer el.

31 Egyébként, mint sok esetben máskor is, ebben az esetben sem a feladathoz szabták az állást, hanem egy kiváló és ügybuzgó tisztviselő számára kívántak nagyobb hatáskört adni. Alsó-Magyarország sóhivatalai felett Kayser János Sebestyén pesti sóperceptor már 1725-ben inspektori jogkört kapott.

32 Mint nemesség-folyamodványából kitűnik, az ő családja is magyarországi származású; apja és nagybátyja császári tisztek voltak, az utóbbi Munkács várának parancsnoka.

33 Sóvárott Gemerka János József főbányamester a legmagasabb rangú tisztviselő 1750-ben, mögötte a később még nagy pályát befutó Piller Márton József, helybeli bányatisztviselő fia.

3 4 Pillér a sóvári főpénztár prefektusának tisztét viselte. Az Udvari Kamarának a decentralizáltság fenntartása különben is érdekében állott, mert így az egész magyarországi sóügy feletti áttekintést könnyebben fenntarthatta magának; egy magyarországi centralizált sóigazgatásból viszont könnyen nőhetett volna ki olyan vezető személyiség, aki — a rendek törekvéseihez közeledve vagy azokkal éppen egyetértésben — jobban hangot adhatott volna egy oly irányú igénynek, hogy a magyarországi sójövédelemből befolyó összegeket fokozottabban magának az országnak fejlesztésére, a szállítás javítására, az utak jobb karba hozatalára és esetleg a tisztviselői kar jobb dotációjára, lakásviszonyainak és a hivatalok telepeinek rendezésére fordítsák. Mindez nem állt a dinasztia érdekében, amely a magyar sóügyet külháborúi és azzal kapcsolatos adósságai fedezésének bázisául tekintette. Mikor 1743-ban a magyarországi sóállomások fölé végre központi igazgató 2

*Schram!: i. m. névmutatója alapján. (A Magyarországon előforduló, Salzkammergutban is otthonos sóhivatalnoki nevek: Baumgartner, Kriechbaum, Mäderer, Mandl, Mayerhofer, Merckl, Riezinger, Schickmayer, Seeau, Spindler némelyike annyira elterjedt az osztrák-bajor területen, hogy az identifikálás még e kevés név esetén is bizonytalan.) 29

Schraml:l m. 106-118. és 258. o. *°Schraml: i- m. 192-193, 255-259, 404-405. o.; Wien, Hofkammerarchiv, Hoffinanz, 21. Jänner 1717, 6. Mai, 12. Juni 1731. 3

'Wien, Hofkammerarchiv, Gedenkbücher, Ungarische Reihe, Bd. 1740/41. pag. 309. (24. Juni 1741) és Bd. 1742/43. pag. 15S. (31. Dez. 1742) - A magyar Ternyey hatáskörbővítése Összhangban állott az 1741. évi országgyűlést követő személyi politikával. Ternyeyre vonatkozólag 1. még Fallenbüchl Z,: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII-XVIII. században. Levéltári Közlemények 38. évf. 1967,207-208.0. 3 2 Hofkammerarchiv, Gedenkbücher, Ungarische Reihe, Bd. 1724/25. pag. 604., valamint OL, Magy. Kam. Lt. Praesidialia (E 68), Praes. Extraserialia, Erdődy, fasc. 11. Nr. 194. 33

OL Magy. Kancelláriai Lt., Originales Referade (A 1) 1746 No. 93. és 147. 34

OL Magy. Kam. Lt. Praesidialia (E 68), Extraserialia. Erdődy. Nr. 166. (Év nélküli, de kétségtelenül 1750-ből származó státus.)