Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Bélay Vilmos: Referens-szolgálat a Magyar Országos Levéltárban, 1875–1944 / 187–200. o.

REFERENS-SZOLGÁLAT A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN 197 A Levéltár 1898-tól kezdve egészen a bizottság feloszlatásáig részt vett annak munkájában és mint a Levéltár irattárában (Y szekció) található sok száz akta tanúsítja, hatalmas munkát végzett. Az első időben a bizottság állandó tagja a Levéltár részéről a Levéltár akkori vezetője, a fó'levéltárnok: Pauler Gyula, rajta kívül a bizottság igen tevékeny tagjai Csánki Dezső és Tagányi Károly. A Törzskönyvbizottság létrehozására nagy szükség volt, ugyanis az alapítása előtti egy-két évtizedben már nagy ütemben folyt a magyarországi helységnevek megváltoztatása (magyarosítása) főleg a nemzetiségek lakta területeken. Ezt a mozgalmat történeti, nyelvészeti műveltséggel nem rendelkező közigazgatási emberek irányították, akik kizárólag a gyakorlati szempontokat követték. E mozgalomról egyik ügyiraton Tagányi Károly — akkori rangja szerint levéltári fogalmazó - így nyilatkozott: „. . . A mozgalom hibás alapból indul ki, midőn a családneveket a helynevekkel egyenértékűeknek fogja fel s egyenlő bánásmódban akarja részesíteni. Pedig a családnév és helynév különböző megítélés alá tartozik. Amaz egyeseké, akik azzal mint sajátjukkal rendelkezhetnek. A helynév ellenben köztulajdon a legtágabb értelemben. Még csak nem is az illető község, sem megyéjének kizárólagos sajátja, hanem mindnyájunké, akik vagy akinek ősei, rokonai stb. ott laknak, laktak, róla gyakran nevüket vagy előnevüket viseljük, egyszóval vele bármiféle viszonyban vagyunk vagy voltunk.. . A helynevekben pótolhatatlan s eléggé meg nem becsülhető történelmi kincs rejlik... a helynevek között a hazafiság szempontjából megtartani az egyiket csak azért mert magyar s a föld színéről eltörölni a másikat csak azért mert idegen nyelvű, a legnagyobb képtelenség. . ,"

32 Tagányi Károly fenti szavait azért idéztük, hogy általuk bemutassuk, milyen volt a Levéltár álláspontja e nagyon fontos kérdésben. Ez nem Tagányi magánvéleménye, hanem ugyanez volt a művelt szakemberek többségének véleménye is. A Levéltár közreműködésével a Törzskönyvbizottság számos régi helynevet tudott megmenteni a mindenképp „magyarosítani" akaró türelmetlen sovinisztákkal vitázva. Az Országos Levéltár — mint mondtuk — részt vett az Országos Törzskönyvbizottság munkájában 1898-tól a bizottság létrehozásától annak feloszlatásáig, az 1950-es évek közepéig. Fontos feladata volt és ma is az az Országos Levéltárnak, hogy az általa őrzött iratanyag alapján tájékoztatást nyújtson igazgatási jellegű kérdésekben a kormányszerveknek, más intézeteknek és magánszemélyeknek. Számos példát lehetne idézni annak bizonyítására, hogy különösen a Levéltár fennállásának első évtizedeiben, nemcsak tájékoztatást nyújtott, hanem valósággal állást foglalt igazgatási jellegű ügyben. Erre egyetlen példát kívánunk idézni, 1895-ből. A Magyarország és Galícia közti határ egy bizonyos szakasza ügyében vita merült fel. Pauler Gyula az irat csatolásával kapcsolatos kísérőlevelében a következőket írta: „... amiből következik, hogy itt a magyar határ nem Bilakánál, hanem tovább nyugatra vonult, kétségkívül az akkor még irtatlan rengetegben veszett el. S e terület kiterjedését még tüzetesebben jelöli meg a magyar érdek javára az az 1320, illetve 1334-diki Kakasféle egyességi okmány, mely itt. . . csatoltatik."

3 3 32 OL Ált. ir. 1-53-1892. 33 OL Ált. ir. 1-367-1877. Pauler idézett akta-tervezete 1895-ben kelt.