Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Bélay Vilmos: Referens-szolgálat a Magyar Országos Levéltárban, 1875–1944 / 187–200. o.

BÉLAY VILMOS REFERENS-SZOLGÁLAT A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN (1875-1944) Az 1874. évi újjászervezés után - valójában 1875-től, hiszen ebben az évben indult meg a szabályos hivatali munka — egyik fő feladata volt az Országos Levéltárnak a referens-szolgálat. Ennek a munkának két ágát különböztethetjük meg. Az egyik azt a tájékoztató-szolgálatot jelenti, amelyet a Levéltár mint szakhivatal felettes szervének, a belügyminisztériumnak, valamint más kormányszerveknek és bíróságoknak a saját őrizetében levő iratanyagra támaszkodva végzett. A szolgálat másik ága a magánfelek részére végzett adatszolgáltatás és véleménynyilvánítás. A következőkben két kérdéscsoportra keresünk választ. Forrásunk a Levéltár saját ügyviteli irattárának 1944 előtti része. Az egyik kérdéscsoport a családok nemességével és az azzal összefüggő kérdésekkel kapcsolatos referens-szolgálat, a másik kérdéscsoport minden egyéb tárgyú, akár hivataloknak vagy közületeknek, akár magánfeleknek kérésére végzett kutatás alapján adott tájékoztatásra vonatkozik.

1 a) Családtörténet, nemesség, családnév A következőkben tárgyalt mintegy hetven éven át a Levéltár referens-szolgálatának legtöbb időt, energiát követelő ága az egyes családok történetével, nemességével, címerével vagy magával a névvel kapcsolatos. Mint köztudomású, 1848 előtt az ország lakosai közt mind köz-, mind magánjogi szempontból igen lényeges különbség volt a tekintetben, hogy az illető a nemesi rendhez vagy a nem nemes rendekhez (polgár, jobbágy, zsellér) tartozott-e. Az 1848. évi törvények megszüntették ugyan ezeket a jogi különbségeket, de kétségtelen, hogy 1848 után is, egészen a kapitalista korszak végéig előnyösebb helyzetet élveztek a nemes (kiváltképp a főnemes) származású állampolgárok. A nemesi címet viselhették, hivatalos okmányokban is feltüntették, sőt a királyok egészen 1918-ig addig nem nemes családoknak nemességet (és főnemességet) adományozhattak és valóban sok száznak adományoztak is. Az Országos Levéltár feladata volt, hogy nemességi vonatkozású ügyekben a belügyminiszternek szakvéleményt adjon. A belügyminiszter rendelete eredetileg csak a nemesi címerek felülvizsgálatát tette az Országos Levéltár kötelességévé. A „Szabályzat adományozandó nemesi címerek felül1 L. Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár, Levéltári Közlemények, XXVII. évf. 19. o.