Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Varga János: A felszabaduló rusztikus világ / 175–185. o.

178 VARGA JÁNOS illetőleg hányadot jelentett a földbirtokosság piaci értékesítésében. Elvesztése a földesurak számára teljes kiesést jelentett, a piac vonatkozásában azonban az áruként értékesített gabonának csak kisebb arányú csökkenését eredményezte azáltal, hogy egyrészt némileg nőtt a szegényebb rusztikus háztartásokban fogyasztott mennyiség, másrészt e szegényebb háztartások esetleg hiányzó szükségleteiknek már nem 100%-át, hanem csak 80—83%-át kényszerültek vásárlás útján beszerezni. A döntő e vonatkozásban mégis az, hogy a rusztikus termelők tulajdonában maradó dézsmagabona és egyéb termeivények mennyiségének nagyobbik hányada változatlanul a kereskedelmi forgalomba került, csak immár nem az úri, hanem a rusztikus gazdaságokból. Ennek folytán összegségében nőtt a rusztikus lakosság agrárpiaci kötöttsége és érdekeltsége, egyszersmind piaci függősége. Nőtt, még akkor is, ha ennek fokát tájanként és körzetenként az állandó fogyasztópiacok közelsége vagy távolsága gyakran meglehetős szélsőséggel befolyásolta, és ha a tegnapi birtokosságnak, óriási és szántógazdálkodásra fordítható pusztái és legelői maradván, inkább nyílt módja arra, hogy az elkövetkezendőkben a piaci részesedés előállt arányát önjavára változtassa meg. Mind az emberi szabadság, mind a gazdasági fejlődés szempontjából az úrbéres jellegű kényszermunka, a robot kiiktatása volt 1848 legnagyobb vívmánya. A felszabaduló rusztikus lakosság vállairól a hozott törvények értelmében egyik napról a másikra évi 11 717 000 igás- és évi 12 370 000 gyalognapot jelentő ingyenmunka-kötelezettség került le. Mivel pedig az egykorúak egy nap igásrobotot két nap gyalogrobbottal tekintettek azonos értékűnek, a rusztikusok a forradalom jóvoltából évi 36 457 000 napot kitevő robotmennyiségtől menekedtek meg. Igaz, hogy az átalakulást megelőzően kevesebb volt ennél a jobbágy tartók által természetben követelt és felhasznált munkajáradék volumene. Ahol ugyanis nem tudták a roboterőt gazdaságosan kiaknázni, ott alattvalóik munkakötelezettségét más járadék - elsősorban pénz, de nem elhanyagolható hányadában termény — formájára átváltva hajtották be, következésképpen a robot likvidálása nyereségként az érintett rusztikus csoportoknál egyéb járadékok vonatkozásában jelentkezett. A ténylegesen igénybe vett munkajáradék — évente egyébként is ingadozó — volumenét illetően a kutatás ma még valóban csak becslésekre van utalva. A későbbi kármentesítés kiszámításánál is — persze korántsem kivétel nélkül — rendszerint a formailag előírt kötelezettségeket, nem pedig azok gyakorlati teljesítését vették alapul. Ezért hozzávetőleges eredményre is csak úgy lehet jutni, ha a rusztikusok egész évi formális robotkötelezettségének napokban kifejezett számából kivonjuk mindazon helységek, illetőleg családok formális robotkötelezettségének mennyiségét, amelyekről, illetőleg akikről már most tudjuk, hogy munka helyett másfajta járadékkal adóztak uraiknak. Az így elvégzett Összesítések és számítások arra vallanak, hogy mintegy 2 115 000 gyalognapnak megfelelő robotot a rusztikusok más formában róttak le. Ha e mennyiséget — számítva arra, hogy az ismereteken kívül egy sor más helység sem adózott a felszabadulás pillanatában robottal - megkétszerezzük, akkor minden valószínűség szerint inkább a ténylegesnél többnek vesszük a megváltott robotnapok összességét. Nyugodtan állítható tehát, hogy a birtokos osztály, 1848 tavaszán legalább 32 125 000 napi gyalogrobotot természetben veszített. Ámde ezen több mint 32 millió nappal felszabadult munkaerő értékét a napok puszta száma távolról sem adekvát módon tükrözi. Ha meggondoljuk, hogy a jobbágyfelszabadítás harcosai szakadatlanul azzal érveltek, hogy a robotban végzett munka értéke a