Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Varga János: A felszabaduló rusztikus világ / 175–185. o.

A FELSZABADULÓ RUSZTIKUS VILÁG 177 rusztikus lakosság viszont — ide értve a sajáttelkes kisnemeseket, valamint a szabad kerületek népét is - 1 504 000 családdal képviseltette az egykorú társadalomban magát. Mindez azt jelenti, hogy ha az agrárnépességhez vesszük a tegnapi földbirtokos osztály egészét is, akkor a családok 88,5%-a az agrárnépességhez tartozott, a rusztikus lakosság viszont az össznépességnek 86,8%-át, az agrárnépességnek pedig 98,3%-át tette ki. Csakhogy az 1 504 000 rusztikus családból 137 000 sajáttelkes nemesek, valamint szabad jászok, kunok és hajdúk háztartása volt. Ennek folytán az a rusztikus kategória, amely 1848, illetőleg önmegváltása előtt a feudalizmus kizsákmányoltjának számított, a maga 1 367 000 családjával az agrárnépességnek 89, a rusztikus lakosságnak pedig csaknem 91%-át jelentette. Az összes létező családoknak viszont 78,9%-a tartozott a rusztikusok azon kategóriájához, amelyet a feudalizmus megszűnése, hacsak önerőből nem váltotta meg korábban magát, előnyösen érintett, illetőleg kellett volna, hogy érintsen. Mivel azonban eddigi ismereteink szerint 1848 előtt kerekítve valamivel több mint 340 000 család kötött kollektive vagy egyénileg örökváltsági szerződést és fizette le kisebb hányadában teljes egészében, zömében viszont csak részlegesen a váltságdíjat, a forradalom törvényalkotása 1 333 000 családot, nyersen számítva tehát a társadalom 77%-át változtatta személyében szabad emberré. Ez az arány önmagában is mutatja a jobbágy világ eltűnésének roppant társadalmi jelentőségét. A feudalizmus megdőltével megszűnt annak a pénzjáradéknak csaknem egésze, amely a korábbi feudális függőségben élt lakosságot füstpénz, taksza, summa, robot- és dézsmaváltság vagy egyéb más címeken terhelte. Ezzel a földesurak oldalán veszteségként mutatkozó összeggel a felszabadult rusztikusok társadalma mindent egybevéve évi 1 200 00 forintot megközelítő többletjövedelemhez jutott. Az egy családra eső részösszegek természetesen nem azonos szerepet kaptak az egyes háztartásokban, hanem vagyonosságuk mértékétől függően az egyik póluson a paraszti felhalmozáshoz járultak hozzá, a másikon némileg csökkentették a munkavállalásra utaltság fokát. Még fontosabb társadalmi következményekkel járt a dézsmakötelezettség megszüntetése. Igaz, még tóligos módon sincsenek akár termelési körzetekre bontott, akár országos jellegű adataink arra vonatkozóan, hogy mekkora termelési átlagokkal számolhatunk, illetőleg mekkora volt a tegnapi jobbágyság részesedése az össztermelésben, továbbá a piacra kerülő termények, mindenekelőtt a gabona mennyiségében. A Helytartótanács által a megyéktől évente bekért adatokra vajmi kevéssé lehet hagyatkozni, mert egyrészt csupán gondolomra alapulnak, másrészt még e roppant ingatag becslésekben sem választják külön a rusztikus és a földesúri gazdaságokból kikerülő mennyiségeket, piaci részesedésük arányáról pedig mit sem tudnak. Tény azonban, hogy az úrbéres jellegű dézsma eltörlésével a rusztikus népesség abba a helyzetbe került, hogy mintegy 17—18%-kal nagyobb mennyiségű termény felett rendelkezhetett szabadon, mint korábban. Azért nem 20%-kal, mert a birtokosok egy csoportja már előzőleg is engedte a dézsmát jobbágyai által megváltam, az egyházi tizedet pedig a felszabaduláskor a települések egész sorában maga a rusztikus lakosság bérelte. A dézsmamegszűnés folytán tehát egyfelől ugyancsak jelentős mértékben emelkedett e rusztikus lakosság jövedelme, másfelől a piaci részesedés aránya a volt birtokos osztállyal szemben a rusztikusok oldalára tolódott el. Ez utóbbi körülmény az agrárfejlődés szempontjából különleges figyelmet érdemel. A dézsmagabona ugyanis az allodiális gazdálkodás minden térhódítása ellenére a XIX. század első felében még mindig komoly tételt, 2 Levéltári Közlemények 1979/2