Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.

Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve 1874-1974 17 kötet volt, amely a legfontosabb vonatkozó forrásanyagról adott elemző, kritikai ismertetést. Ezt a kötetet Kovacsics József szerkesztette, az egyes tanulmányok szerzői jórészt az Országos Levéltár dolgozói voltak. Az egyik legnagyobbarányú közös vállalkozás a Mária Terézia -kori urbáriumok feldolgozása. Ennek terméke, „Az úrbéres birtokviszonyok Mária Terézia korában" c. mű első, a Dunántúllal foglalkozó kötete már megjelent. Sokszorosításban jelentek meg a „Történeti Statisztikai Kötetek" c. sorozat egyes darabjai. Ebben az 1960-ban megindult közös sorozatban láttak napvilágot a Történeti Statisztikai Évkönyv egyes kötetei is. A helytörténet művelése tulajdonképpen nem tartoznék az Országos Levéltár feladatai közé. Olyan módon azonban - az egész ország területére tervezett lexikon formájában -, ahogyan azt Csánki a dualizmus korában művelte, s ahogyan Fekete Nagy Antal, Szabó István és mások a két háború közötti időszakban folytatták, továbbra is foglalkoznia kell vele. Ilyen módon született meg, Magyarország helytörténeti lexikona első köteteként, az Országos Levéltár és az Eötvös Loránd Tudományegyetem statisztikai tanszékének közös gondozásában, „Veszprém megye helytörténeti lexikona" IIa Bálint és Kovacsics József szerkesztésében, s indultak el más megyék helytörténeti lexikonainak munkálatai. Korábban megindult településtörténeti munkák kiegészítése, illetőleg eredményeinek publikálásaképpen jelent meg IIa Bálint: Gömör megye c. munkájának IV. kötete és Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt c. munkája. ' Végül, a teljesség kedvéért, megemlítjük az Országos Levéltár néhány alkalmi kiállításának katalógusát. 1956 és 1974 között öt ilyen jelent meg, sokszorosított formában. Állandó kiállításunk katalógusa a felszabadulás óta nem jelent meg. Utoljára hagytuk legrendszeresebb kiadványainkat, a levéltári folyóiratokat A Levéltári Közlemények szerkesztését Szabó Istvánnak az Országos Levéltárból történt távozása után Sinkovics István vette át, lényegében az előd által kitűzött programmal. A folyóirat 1945-ben és 1946-ban megjelent két kötetének anyaga nagyrészt még a felszabadulást megelőzően elkészült. Ezt követően a Közlemények hét évig nem jelent meg. Ez idő alatt létrejött az egységes magyar levéltári szervezet és végbement a magyar levéltárügy szocialista szellemű átalakulása. Amikor a folyóirat 1954-ben újra indult, már a LOK folyóirataként, Ember Győző főigazgató szerkesztésében s az Akadémiai Kiadó kiadásában jelent meg. (Korábban az Országos Levéltár saját költségén adta ki.) Az új szerkesztő programadó cikkében hangsúlyozta a Szabó István által kijelölt út helyes voltát, de ugyanakkor megjelölte azokat az új feladatokat is, amelyek az időközben végbement változások folytán a folyóiratra hárultak. Azután, hogy végre létrejött az egységes magyar levéltári szervezet, a Közleményeknek figyelmét a korábbinál nagyobb mértékben ki kellett terjesztenie más hazai levéltárakra. A levéltárak gyűjtőkörének kitágulása következtében foglalkoznia kellett olyan jellegű levéltári anyaggal is, amely eddig érdeklődési körén kívül esett, így a gazdasági szervek irataival. Bizonyos új munkafajták bevezetése, a levéltári technika nagymértékű fejlődése azt a kötelezettséget rótta a szerkesztőségre, hogy e területek, elsősorban az iratkonzerválás és -restaurálás, a raktárhigiéné kérdéseit is napirendre tűzze. Végül a történész-levéltáros képzés bevezetése az egyetemen a képzéssel, a gyakornokok foglalkoztatásával kapcsolatos kérdéseket is felvetett. - 1968 óta a Levéltári Közlemények ismét az Országos Levéltár folyóirata. Ezzel, és a második levéltári folyóirat létrejöttével is összefügg az a körülmény, hogy a Közlemények az előbb említett kérdéskörök egy részével nem vagy csak alig foglalkozott. A 2 Levéltári Közlemények 1979/1