Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Benda Kálmán: A magyar történeti forráskiadás múltja és mai helyzete: I. rész / 163–173. o.

BEN DA KÁLMÁN A MAGYAR TÖRTÉNETI FORRÁSKIADÁS MÚLTJA ÉS MAI HELYZETE I. RÉSZ Az írott emlékeknek mint a történetírás forrásainak tudatos feltárása, gyűjtése és közzététele Magyarországon a tudományos történeti iskola kibontakozásával egyidős. A középkori krónikások és a humanista történetírók is használtak levéltári iratokat, anyaggyűjtésük azonban nem volt rendszeres és nem törekedett teljességre. A források rendszeres felkutatása, gyűjtése, másolása nálunk — külföldi példák nyomán — az 1700-as években indult és a XVIII. század második felében terebélyesedik ki. A gyűjtés elindítói elsősorban a jezsuita történetírók, Hevenesi Gábor és Kaprinai István voltak, a század harmincas éveiben azután felzárkóznak a protestánsok, Bél Mátyás, Bod Péter, Wagner Károly, majd az erdélyi Benkő Sámuel. Érdeklődésük kezdetben szinte csak egyháztörténeti, gyűjtési körük azonban egyre tágul, s a század derekán már az általános magyar történet irányába mutat. A nagy gyűjtés, másolás eredményeként (Hevenesi és Kaprinai "gyűjtése egymaga 323 vastag folio kötetre terjed) az 1700-as évek második felében megindulhatott az anyag rendezése. Már Kaprinai hozzákezdett a források nyomtatásban való közreadásához, de vállalkozása elakadt. Az első forráskiadványok mégis elég korán, az 1730-as években megjelennek, így Bél Mátyás Adparatus ad históriám Hungáriáé c. gyűjteménye, melyet követnek az osztrák Johann Georg Schwandtner Scriptores rerum Hungaricarum c. kiadványa, majd a jezsuita Pray György ötkötetes műve, az Annales regum Hungáriáé és már halála után az Epistolae procerum három kötete. A jezsuita iskola anyaggyűjtésének rendszeres közreadását Katona István végezte el. História eritica regum Hungáriáé című, 1779 és 1817 között megjelent 42 kötetes munkája voltaképpen szövegközi magyarázatokkal kísért forráskiadvány, főleg oklevelek és hivatalos iratok gyűjteménye. Katona a magyar állam politikai és egyházi fejlődésére irányítja figyelmét, kortársa, a lőcsei Johann Christian Engel azonban négykötetes magyar történeti anyaggyűjtésében már adóösszeírásokat, számadásokat is közread. Rumy Károly György a XVI-XVII. századi udvari és végvári élet emlékeit gyűjti egybe, s Katona aulikus szemléletével szembefordulva, az erdélyi fejedelmek és a szabadságharcok történetét igyekszik megvilágítani a cenzúrától engedett lehetőségek közt. Ugyanakkor Kovachich Márton György a törvényeket, az országgyűlési emlékeket, a tárnoki szék működését megvilágító iratokat és a pénztörténeti vonatkozású okleveleket adja közre, filológiai pontosságra törekedve. Az említetteken kívül mind nagyobb számban találunk egy-egy intézmény, család vagy esemény történetére vonatkozó kisebb-nagyobb forrásközléseket. Színvonaluk és jellegük eltérő, de az vitathatatlan, hogy a XIX. század elején a forráskiadás immár a magyar történet egészére kiterjed.