Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - IRODALOM - Érszegi Géza: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg. III. Bd. Die Urkunden von 1301 bis 1327 mit nachträgen von 1233 bis 1301. Wien-Köln-Graz, 1979 (Publikationen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung. Siebente Reihe) / 141–143. o.

Irodalom 141 következményeiről, a megtorló intézkedések gyakorlati kivitelezéséről, a jobbágy-földesúr, valamint a földesúr-földesúr viszony alakulásáról a mindennapi életben. Nem túlzás talán azt mondani, hogy az itt összegyűjtött források lehetővé teszik a mohácsi katasztrófa felé sodródó ország gazdasági és politikai állapotainak helyes, sablonoktól mentes megítélését, erejének, lehetőségeinek reális felmérését. A „Monumenta rusticorum in Hungária rebellium anno MDXIV" megjelenésével a XVI. század kutatói kapnak kézhez mind formai, mind tartalmi szempontból magas színvonalú okmánytárat, amely részben kitölti a forráskiadványok térképén mutatkozó XVI. századi fekete foltot. Ugyanakkor felhívja a figyelmet a forráskiadványokkal nem rendelkező korszakok (pl. a teljes Anjou-kor) modern, kritikai okmánytárai elkészítésének és kiadásának a szükségességére. Körmendy Adrienne URKUNDENBUCH DES BURGENLANDES UND DER ANGRENZENDEN GEBIETE DER KOMITATE WIESELBURG, ÖDENBURG UND EISENBURG, III. BAND. DIE URKUNDEN VON 1301 BIS 1327 MIT NACHTRÄGEN VON 1233 BIS 1301. (Publikationen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. Siebente Reihe). Bearbeitet von Irmtraut Lindeck- Pozza. Wien-Köln-Graz, 1979. Mintha a magyarországi forráskiadás elmaradottságát kívánnák behozni a szomszédos országok történészei azzal, hogy egyre-másra jelentetik meg azokat a forráskiadványokat, amelyek anyaga a középkori Magyarország területére vonatkozik, sőt részben a mai Magyarország területét is érintik. E forráskiadványok közül különleges helyet foglal el az Urkundenbuch des Burgenlandes, mivel már a harmadik kötete jelent meg alig negyedszázad alatt (1955-1979). Mosón, Sopron és Vas vármegyék nyugati feléből, amelyet az első világháborút követően (1919) Ausztriához csatoltak, Burgenland néven külön tartományt hoztak létre. Mikor felmerült az új tartomány történetére vonatkozó okmánytár kiadásának a terve, akkor az a történetileg helyes álláspont alakult ki, hogy az okmánytár csak akkor érheti el a célját, ha az egykori közigazgatási egységeket, vagyis a félbevágott egykori három vármegyét teljes egészükben felöleli. Ebből a történetileg megalapozott koncepcióból következett tehát, hogy az UBB nemcsak a ma Ausztriához tartozó és Burgenland néven egy tartományba vont vidékre vonatkozó forrásokat közli, hanem az egykori teljes Mosón, Sopron és Vas vármegyék történetére vonatkozókat is. Akkor is fontos kiadvány lenne az UBB, hacsak kizárólag az egykori három magyarországi vármegyére nyújtana értékes adatokat. Még fontosabbá teszi a szemünkben azonban az, hogy nemcsak a Dunántúl sok helysége, de a Tiszán túl lévő Szabolcs, Szatmár és Arad, valamint a felvidéki Zólyom vármegyék települései is előfordulnak a kötetben közölt forrásokban. Magyarország egészének története szempontjából mi sem mutatja az UBB harmadik kötetének a súlyát, mint az, hogy az általa közölt források az ország történetének egyik legfontosabb időszakára nyújtanak rendkívül hasznos, új adatokat. A XIV. század első negyede ugyanis az Anjou-ház, azaz I. Károly király trónra jutásának, uralma megszilárdulásának fontos időszaka. Ekkor kerekedik felül a tartományuraktól széttagolt Magyarország egyik legveszedelmesebb kiskirálycsaládján, a Kőszegieken, akiknek a tartományi központja éppen az UBB által felölelt vidéken volt. Az oklevelek közlési módja rendkívül változatos. A teljes és kihagyásos szövegű közléseket sűrűn váltják a különböző szerkesztésű (teljes, részleges, eredeti szöveget idéző) regeszták attól függően, hogy az okmánytár kiadója milyen jelentőséget tulajdonított egyik-másik forrásnak. A hosszabb-rövidebb regesztákat az oklevelekre vonatkozó tárgyi közlések követik. Itt, a legenda részben közli a kiadó, hogy eredetiből, vagy másolatból való az oklevél szövege; hol, melyik intézmény őrzi és őrizte az oklevelet. Leírja az oklevelek állapotát, pecsétjét, megpecsételési módját és közli az oklevelek hátlapján lévő feljegyzéseket. Végül nem feledkezik meg arról sem, hogy az eredeti oklevél átiratait és későbbi említéseit is felsorolja. A legendát mindig az oklevél kiadott vagy kiadatlan voltára való utalással zárja. A szövegben kétféle jelet alkalmaz. A szövegváltozatok és szövegromlások jelölésére az abc kisbetűi, a tárgyi magyarázatokra az arab számok szolgálnak. E jegyzetek mindig az egyes oklevelek végén találhatók. A korábbi kötetek anyagának kiegészítéséül közölt függelékkel együtt több mint félezer szöveget nyújt az UBB harmadik kötete. Ezt a kötetet is - miként az előbbieket -