Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - IRODALOM - Kállay István: Beck, F.–Unger, M.: Mit Brief und Siegel. Dokumente aus Archiven der Deutschen Demokratischen Republik. Leipzig 1979 / 137–139. o.

138 Irodalom kulturális-történeti felhasználását nemcsak az NDK, hanem a nemzetközi közvélemény számára, hiszen a bemutatott iratok nagy része világtörténeti jelentőségű. A szerkesztők hangsúlyozzák, hogy a gazdag anyagból való válogatást az tette lehetővé, hogy az NDK-ban megszűnt a levéltárak több évszázados széttagoltsága, létrejött az állami levéltári fond. Ez a történeti fejlődés egyedülálló bemutatását tette lehetővé. A kimeríthetetlen gazdagságú iratanyag pergamenekkel kezdődik, a feudális állam alapításának idejéből, amikor az állam és az írásbeliség elkezdődött. Végigkíséri a városi polgárság harcát a XII—XIII. században a feudális városúr, a humanisták küzdelmét a skolasztika ellen. Az iratok tanúsítják a nép harcát a reformáció és a parasztháborúk idején, majd a manufaktúrák kialakulását. A renaissance, a barokk és felvilágosodás művészeinek és tudósainak sajátkezű rajzai, tervei és kéziratai folytatják a sort. A kapitalizmusra való átmenet korszakát mutatják az ipari forradalomra, a munkásosztály megjelenésére, kezdeti szervezeteire vonatkozó iratok, köztük a marxizmus klasszikusainak kéziratai. Ezt követik a Bismarck-korszak, az imperialista politikára való átmenet történetét, a munkásosztály harcát és 1917 hatását bemutató iratok. Megrázó dokumentumok bizonyítják a munkásosztály és más demokratikus erők ellenállását a Hitler-diktatúrával szemben. A kötetben közölt történeti hagyományokat őrző iratokból képet kapunk a gyakran ellentétes történeti folyamatokról, a fényről és a nyomorról, a forradalomról és a reakcióról, a világuralom utáni törekvésről és a törvényszerű vereségről, a nép elnyomás- és kizsákmányolás elleni harcáról és nem utolsósorban a munkásosztály történelmi győzelméről forradalmi pártjának vezetése alatt. Mindezt az NDK közgyűjteményeiben az iratok milliói tükrözik, fgy a kötet anyagának kiválogatása hatalmas munkát, egyúttal a közölhető iratok száma bizonyos korlátozást is jelentett. Az olvasó nem a német nép illusztrált történetét vagy kézikönyvét kapja. Az Iratok kiválasztásánál értékük, illetve külső megjelenési formájuk játszotta a fő szerepet. Mindezt úgy mutatják be, hogy kövessék a társadalmi fejlődés vonalát. Ennek megértését szolgálják a közölt hasonmások melletti magyarázó szövegek. Ezek adják meg a dokumentumok besorolását a meghatározott korszakokba anélkül, hogy megadnák a történeti cezúrákat. A kísérő szövegekben további utalások mutatják be az iratok keletkezését, eredetét és történeti összefüggéseit. A kötet végén lévő függelékben találhatjuk meg az iratok őrzési helyére, külső jegyeire és az irodalomra való utalásokat. A levéltár-könyvtár-múzeum említése a közvéleményben írott, nyomtatott vagy művészi alkotások képzetét kelti Közülük a legismertebbek kétségkívül a könyvtárak, talán mert az embert gyermekkorától kezdve egész életén végigkísérik. A múzeumok specialitása tárgyi, megnézhető, megfogható természeti és társadalmi bizonyságok gyűjtése és bemutatása. A könyvtárhoz és a múzeumhoz képest a levéltár a közvélemény szemében még ma is egy kicsit ,,hét pecséttel lezárt könyv" - írják a szerzők. Oka ennek az, hogy a levéltárak funkciója évszázadokon keresztül a titkos iratok, elsősorban a kiváltságlevelek, jogbiztosító dokumentumok őrzése volt. Ebben a XIX. és XX. század forradalmai hoztak változást. A feudális kiváltságokat, birtokjogokat biztosító oklevelek, a titkos diplomácia bizalmas levelezése, a rendőrség dossziéi stb. történeti források lettek. Több száz éves, írásban ránkhagyott ismeret, tudás és tapasztalat tükröződik bennük és bemutatják a nép által elért történeti teljesítményt. Ez nemcsak a jelen, hanem a jövő számára is gazdag forrásanyagot jelent, amelyet a levéltárak őriznek. Ebből következik a levéltárak feladata: az iratok biztonságos őrzése és előkészítése sokoldalú, mindenekelőtt tudományos kutatási célokra. Ennek a munkának a népszerűsítését szolgálja ez a mű is. A kötet 335 irat - igen szép kivitelű — hasonmását tartalmazza. Időben az első 965-ből (I. Ottó császár kiváltságlevele a magdeburgi Moritzkirche számára), az utolsó 1949-ből (Otto Grotewohl miniszterelnöki kinevezése) való. A 335 iratot az egyes korszakoknak megfelelően húsz csoportra osztották, néhány csoport címe: regnum teutonicum; Stadtluft macht frei; cuius regio, eius religio; l'Etat c'est moü; Kapital und Arbeit; wer Hitler wählt, wählt den Krieg stb. Amint e címek is mutatják, az iratok korszakbeosztása igen frappáns. Nagyon nehéz egy történelmi képeskönyvet leírni, talán csak felsorolni lehet a tartalmát, a gazdagság bemutatására. Megemlíthető az 1030-ból való miniatúra, III. Ottó ólombullája (999), Barbarossa Frigyes oklevele a meisseni püspöknek (1165), 1274-ből való levéltári szekrény, II. Frigyes császár aranybullája (1232), az Erfurt városi jogkönyv címlapja (1306), Wismar város bírósági jegyzőkönyve (1380), IV. Károly aranybullája (1376), a lipcsei egyetem anyakönyve (1510), rostocki színlap