Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - IRODALOM - Müller Veronika: A levéltári olvasókönyvek főbb tapasztalatai és a jövő perspektívái / 133–137. o.

136 Irodalom • ágyazva mutassák be. Kanyar József szép fogalmazását idézve: „Egyfelől az országos jelentőségű történelmi események megyei vetületét és lecsapódását mutatták be olvasóiknak, másrészt az országos történeti kép teljesebbé tételéhez járultak hozzá . . .'" 2 Tekintettel azonban arra, hogy közművelődési célú, sőt elsősorban a tanulóifjúság számára összeállított kötetekről van szó, a dokumentumok tartalmából önmagában nem következik a színvonal és a hasznosíthatóság, annál kevésbé, mert a források zöme, a megyei levéltár anyaga mégiscsak adott. - Jóllehet egy könyv értékét nem a lapszám, egy forrásgyűjtemény értékét nem a források száma határozza meg, jelen esetben mégis nagyon fontos összevetni az egyes kötetekben bemutatott dokumentumok ossz mennyiségét, illetőleg azon belül korszakonkénti arányát. Az eltérések elég jelentősek, mert a 75-ös darabszámtól 424-ig sok variáció található, mégis gyakorisága miatt átlagosnak a 100-160-as iratszám nevezhető. A legkevesebb iratot a zalai olvasókönyv tartalmazza (75 db), kiemelkedő a terjedelme a Somogy megyei olvasókönyvnek (316 db), a Hajdú-Bihar megyei olvasókönyvnek (338 db) és a legújabban megjelent Tolna megyei olvasókönyvnek (424). Ez utóbbi szám azért is különösen magas, mert az „Évszázadokon át" olvasókönyv, mint első kötet 1848-ig bezárólag tartalmaz iratokat. - Véleményünk szerint a rendeltetésének megfelelő használathoz a 150-170-es iratszám az optimális, elsősorban pedagógiai használatra mind a diákok, mind pedig a történelemtanárok számára. Az vitatható, hogy a megyéje iránt „érdeklődő nagyközönség", azaz a honismereti mozgalomban tömörülő különböző társadalmi rétegek esetleg olvasmányosabbnak találják az iratokban bővelkedő köteteket, mégis a válogatás, választás tudatos irányításának szempontjából feltétlenül jobb, ha kevesebb közül lehet választani, természetesen, ha megfelelő felelősséggel valóban a legtipikusabb és legjellemzőbb iratokat választották ki az adott korszak és téma bemutatására. Ami az iratok korszakonkénti arányát illeti, csak azokat az olvasókönyveket lehet az összehasonlítás tárgyává tenni, amelyek szerkezete megközelítőleg azonos: a Borsod, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar, Nógrád, Somogy, Sopron, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Vas, Zala megyei köteteket. Mindegyikükre jellemző, s közös érdemük, hogy az egyes korszakokra megközelítőleg azonos számú iratot mutatnak be (természetesen a Mohács előtti időszakra a legkevesebbet). Jánosi Ferenc az arányok tekintetében azon az állásponton van, hogy „.. . zömmel és egyre szélesedő arányokban a XIX. század második felétől napjainkig terjedő időszakot átfogó, s az egyes településekre vonatkozólag minél több és többrétű adatot közlő dokumentumok .. ." kiadására kell törekedni.

13 Igaz, hogy ő a jelenlegi, illetve az akkor meglévő olvasókönyveket megyei sorozattá kívánta volna fejleszteni, amit jelenleg nem tartunk aktuálisnak, ettől eltekintve is vitatható az arányok ilyen értelmű megbontása. Az igaz, hogy a történelemtanítás tematikájához való igazodás a kapitalizmus korának, a munkásmozgalom történetének, a forradalmak történetének, végül a felszabadulást követő időszak dokumentumainak ábrázolását mindenekelőtt megköveteli, mégis tekintettel arra, hogy a XIX. század előtti dokumentumokat sem a diákok, sem az érdeklődő laikusok általában nem tudják olvasni, az olvasókönyveknek ezen források közérthető feltárására vonatkozó rendeltetését is igen lényegesnek tartjuk, s ezzel kívánjuk igazolni azt a megállapítást, hogy a felsorolt olvasókönyvek szerkezeti arányosságát érdemnek tartjuk. A továbbiakban, tehát a még megjelenésre váró olvasókönyvek anyaggyűjtése során, valamint a javított formában történő újra kiadások esetén arra kell törekedni, hogy a korszakhatár megközelítőleg napjainkkal, tehát kb. 1970-nel záruljon. Az olvasókönyvek használhatósága szempontjából alapvető a szövegek tudományos apparátussal való ellátottsága. A kötetek többségében előszó ismerteti a célkitűzést, a kötet szerkezetét, az anyag válogatásának szempontjait, továbbá az adatközlés módját (az utóbbit néhány olvasókönyvben külön közlik). Az érthetőség, érdekesség és használhatóság szempontjából a leglényegesebb a szövegeknek a történeti közegbe való helyezése és a szövegek egymáshoz hiatus nélküli kapcsolódásának megoldása. A legjobban használható olvasókönyvek ezt a kérdést úgy oldották meg sikeresen, hogy részint a nagy fejezeteket rövidebb vagy hosszabb történelmi bevezetés előzi meg, továbbá minden egyes szöveg előtt rövid, de lényegbevágó magyarázat található. - A teljes, optimális apparátus a következő részekből áll: előszó, esetleg történeti bevezetés az egész kötet előtt, vagy fejezetek előtti bevezetés; szöveg előtti rövid ismertetés; szöveg közben vagy szöveg után a hely- és személynevek átírása, illetve magyarázata; 12 Kanyar József, 1977. 413.1. 13 Jánosi, 1966.517.1.