Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.
Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve 1874-1974 11 A polgári kori magyar levéltári szemlélet kialakulásának kezdeteit, az írott források gyér volta miatt, nehéz nyomon követni. Pauler Gyulának mindenesetre nagy érdemei voltak ezen a téren. Ő határozta meg nálunk évtizedekre szóló érvénnyel a levéltári selejtezés, a rendező munka, a levéltári anyag kutathatóságának elveit. A selejtezés terén óvatosnak, a kutathatóságot illetően liberálisnak mutatkozott. Azt, hogy a rendezés kérdésében nem állt a proveniencia-elv alapján akkor, amikor azt egyesek már felismerték ugyan, annak érvényesítése elől azonban a nagy európai levéltárak még elzárkóztak, nem róhatjuk fel neki különösképpen. Az új levéltári felfogás első jeleit Magyarországon a legfogékonyabb kutató elme, Tagányi Károly publikálatlan, hivatali aktákban található néhány megjegyzésében és nyomtatásban megjelent írásainak egyes megállapításaiban ismerhetjük fel. Tagányi, amikor 1897-ben megjelent első levéltárismertetésében a szervesen létrejött levéltárak kormányzattörténeti forrásértékéről ír, s amikor később, 1910-ben egy levéltári aktán az 1848/49-i magyar minisztérium levéltárának rekonstrukcióját sürgeti, ha nem is expressis verbis, mégis félreismerhetetlenül a proveniencia-elv alapján áll. 29 Két évvel később, amikor Csánki veszi át a Levéltár vezetését, ő már — Tagányi programját magáévá téve — elrendeli a „Történelmi emlékek" c. gyűjteménybe Pauler idején összehordott iratok visszahelyezését eredeti levéltári helyükre, s ezzel az Országos Levéltár áttért a proveniencia elvének gyakorlati alkalmazására. 30 A Levéltári Közelmények profilja az idők folyamán olyan mértékben módosult, amilyen mértékben a levéltártudomány önállósult s a levéltári irodalom kialakult. A harmincas években a történelmi tanulmányok kiszorultak a lap hasábjairól, csökkent a forrásközlések száma is s ezek helyét elfoglalták a levéltártudomány egyre sokasodó problémáit tárgyaló cikkek. E módosulás Pleidell Ambrus tudatos törekvésének következménye volt, aki 1932-ben vette át a folyóirat szerkesztését a nyugdíjba vonult Csánkitól. Pleidell korai halála után, 1936-ban, Szabó István lett a Levéltári Közlemények szerkesztője, ő a levéltári irodalomról szóló programadó cikkében jövőbe mutató módon határozta meg a levéltári folyóirat feladatait. Első helyre teszi a levéltártan művelését, másodikra a levéltártörténetet és a levéltárismertetéseket s harmadikként említi a közigazgatás-, illetőleg kormányzattörténeti, hivataltörténeti munkákat. Az általa adott program megfelelt a nemzetközi levéltári irodalomban akkor jelentkező új irányzatnak és a hazai levéltárügy érdekeinek. Tudatában volt azonban annak, hogy az általa meghirdetett program levéltáros kortársai között kevés visszhangra számíthat. „Nem áltathatjuk magunkat — írja —: ma tudományosan képzett és irodalmi munkásságra hivatott levéltárnokaink érdeklődése jóformán egyedül a történettudomány felé fordul." Az a körülmény, hogy a 29 Tagányi az 1848/49-i magyar kormány irataival kapcsolatban az említett helyen többek között a következőket írja: „Az 1848/49-iki szabadságharc iratairól lévén szó, meg nem állhatom, hogy a figyelmet föl ne hívjam arra a szégyenletes állapotra, amelyben e rendkívül nevezetes korszak iratai az Orsz. Levéltárban még most is leledzenek. Ez az állapot, röviden szólva az, amelybe e korszak iratait az abszolutizmus bérenczei megvetésből, bosszúból, félelemből, tudatlanságból vagy tervszerűségből juttatták . .. Azóta már 60 év telt el, és az 1848/49-iki magyar kormány iratai a maguk teljességében és önállóságában még ma sincsenek fölállítva, hanem úgy, ahogy a nemzetet leigázó abszolutizmus durva céljai követelték. Ennek az állapotnak megszüntetése nemcsak nemzeti érdek, mellyel e dicső kor emlékének tartozunk, hanem tudományos és levéltári érdek is, mert hiszen e kor iratainak tanulmányozása csak azáltal válik majd lehetővé, ha azok a maguk összefüggésében fognak rendelkezésre állani." (OL. Y 1. - 1924 - 34. alapsz., 1910 - 2175. ikt. sz. Akiemelés tőlem - S. O.) S0 OL. Y 1. - 1913 - 978. alapsz. (1912 - 809. ikt. sz.)
