Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.

12 Sashegyi Oszkár levéltárosok saját szakmájuk újonnan jelentkező problémái iránt aránylag kevés érdeklődést tanúsítottak, egyoldalú történész képzettségükkel, a levéltárosképzés kialakulatlanságával, a történetírói munkásság nagyobb publicitásával s nem utolsósorban a levéltárosoknak szakmájuktól idegen közjogi feladatokkal való túlterhelésével függ össze. Mindamellett a Levéltári Közlemények azzal, hogy állandó fórumot biztosított a levéltári irodalom számára, fontos szerepet töltött be a hazai levéltártudomány történetében. Indokolt volt az az optimizmus, amelytől áthatva Szabó István szerkesztői munkáját megkezdte: „Mikor valósággal küszöbünkön állnak az egyre szaporodó, megoldást követelő levéltári problémák és amikor ezek módszeres kiművelésére minden egyéb lehetőség megvan, akkor e kérdések meggyőződésünk szerint maguk fogják művelőiket előteremteni."

31 1923 és 1944 között az Országos Levéltárnak a Levéltári Közleményeken kívül nem volt más rendszeres kiadványa. Ami ezekben az években levéltári kiadványként még napvilágot látott, nagyrészt a Közleményekből készített különnyomat volt, mint Herzog Józsefnek a nádori levéltár iratairól készített jegyzékei, s Ember Győzőnek a helytartótanács ügyintézéséről írott hivataltörténeti tanulmánya. Gerő Józsefnek a belügyminiszter által igazolt nemesekről és az 1867 utáni királyi könyvekben foglalt nemességadományozásokról megjelent könyvei a szerző kiadásában és a belügyminisztérium ajánlásával jelentek meg, országos levéltári kiadvány jellegük még oly értelemben sem volt, mint a korábbi időszak hasonló kiadványainak. Két rövid tájékoztató az Országos Levéltárról (1933-ból egy német nyelvű, majd Kossányi Béla tollából 1938-ból egy magyar nyelvű) szerény terjedelmével a pauleri időszak kiadványaira emlékeztet. Az Országos Levéltár felszabadulás előtti önálló kiadványai közül a legfontosabb, nemzetközi jelentőségű kötet Fekete Lajos Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába c. műve. E magyar és német nyelven, 1926-ban megjelent köteten „A Magyar Országos Levéltár kiadványai" sorozatcím szerepel, s ez mutatja, hogy a Levéltár kiadványsorozat megjelentetését tervezte, e sorozatnak azonban csak ez az egyetlen darabja jelent meg, folytatás nélkül. Jánossy Dénes, aki a második világháború idején, 1942-ben vette át az Országos Levéltár vezetését, Szabó István koncepciójára építve, nagyarányú kiadványkészítő tevékenységet kívánt megszervezni. A Levéltár 1942. évi munkaterve szerint: „az Országos Levéltárnak tudományos intézményi jellegéből származik az a feladata ..., hogy megszervezze és irányítsa a tudományos levéltári munkásságot. E munkásság elsősorban a kormányzat- és közigazgatástörténetre, a levéltárakat nyomtatásban ismertető korszerű leíró leltárak közzétételére és a . . . levéltártanra irányul, vagyis a történettudomány azon ágainak művelésére, melyek főleg a levéltári szolgálat útján szerzett tudományos ismeretek módszeres gyümölcsöztetésével gazdagodhatnak jelentősebb mértékben. E munkálatok szervezett előmozdításával — a szükséghez képest munkaközösség útján — az Országos Levéltár tartozik a magyar történettudománynak."

32 Ez általános elvek alapján Jánossy kidolgozta az Országos Levéltár kiadványkészítési programját. A program szerint a Levéltár kiadványaiként megjelenő irodalmi munkálatok két csoportra oszlanak: egyrészt 3

' Szabó István, i. m. 17.1. 32 OL. K 726. (Magyar Nemzeti Múzeum, tanácsi iratok) 1942 - 19.