Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.

10 Sashegyi Oszkár II. A levéltári kiadványkészítés rendszeressé válása 1923—1944 A világháború éveiben, majd az azt követő összeomlás következtében beállott nyomasztó viszonyok miatt az Országos Levéltár egy ideig még a háború után is tartózkodott attól, hogy egy „levéltári és történelmi évnegyedes szakfolyóirat" tervét hivatalosan felvesse. Gróf Klebelsberg Kunó előbb belügy- majd vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban felkarolta a gondolatot, s az ő felhatalmazásával Csánki Dezső, az Országos Levéltár vezetője 1922. január 2-án írásbeli javaslatot tett neki egy ilyen folyóirat létesítésére. Eszerint a levéltári folyóirat feladata az Országos Levéltár és más hazai levéltárak anyagának, valamint a külföldi levéltárak magyar vonatkozású anyagának ismertetése és közzététele, továbbá a bel- és külföldi levéltári kutatások és a levéltárak tudományos és adminisztratív ügyeinek ismertetése volna. Művelhetné ezenkívül a diplomatikát, heraldikát, genealógiát és jogtörténetet, „mint amely tudományszakok az Országos Levéltárnak úgyis mint tudományos intézetnek, úgyis mint hivatalnak működési körébe vágnak". Csánki úgy képzelte, hogy az új folyóirat a forrásközlés terén a megszűnt Történelmi Tár örökébe lépne, másrészt, Klebelsberg kívánságának megfelelően, a Századokat, a Történelmi Társulat folyóiratát akként tehermentesíthetné, hogy „a szigorúan tudományos jellegű szakcikkek" itt jelennének meg. Az évnegyedesnek szánt folyóirat számára évi 28—32 ív terjedelem biztosítását kérte, a költségekre (a szerzői tiszteletdíjakat is beleszámítva) évi 200 000 koronát számított. A folyóirat az Országos Levéltár közlönye és kiadása lenne s a „Levéltári Közlemények" címet viselhetné. E cím fejezné ki ugyanis Csánki szerint a legjobban a folyóirat „levéltári és elsősorban adatközlő jellegét".

2 5 A Levéltári Közlemények 1923-ban indult meg. Szerkesztője Csánki, a segédszerkesztő kezdetben Miskolczy Gyula volt. E folyóiratnak köszönhető a magyar levéltári irodalom kibontakozása, fejlődése a jelen század húszas-harmincas éveiben. A folyóirat megindulásának időpontja — Klebelsberg személyes szerepétől eltekintve - lényegében azt jelzi, hogy a levéltári folyóirat gondolata addigra megérett. A nagy nyugat-európai országok levéltári folyóiratai már korábban megindultak, a közép-kelet-európai országokéi hamarosan követték a Levéltári Közleményeket.

2 6 Csánkinak az a kijelentése, hogy a folyóiratnak elsősorban adatközlő jelleget szán, részben az ő konzervativizmusával függ össze, részben azonban bizonyára a captatio benevolentiae, a folyóirat megindításához szükséges anyagi erőforrások könnyebb megnyithatásának szándéka húzódott meg mögötte. A folyóirat megindulása azonban ettől függetlenül magában rejtette annak lehetőségét, hogy egy modern értelemben vett levéltári irodalom, mint a levéltártudomány kifejező nyelve, megnyilatkozási formája,

27 nálunk is kibontakozzék, hogy a levéltártudomány idővel önállósuljon. Szabó István később, a Levéltári Közlemények történetének első szakaszára visszapillantva, megállapította: „A tudományosan művelt levéltári irodalom . . . nálunk valósággal együtt született meg a Levéltári Közleményekkel." Az a néhány levéltártudományi tanulmány, amely a folyóiratban ez időszakban az általános történeti problémákat tárgyaló cikkek és a forrásközlések között megjelent, már az új levéltári szemlélet terjedésének hatását jelzi.

28 2 5

OL. K 148. - 1922 - 14 - 1594. 2 6

Szabó István, A magyar levéltári irodalom feladatai, LK 1936. 9.1. 27

Uo. 7.1. 28

Uo. 10.1.