Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás kezdetei, 1772–1788 / 81–100. o.

98 Dóka Klára bebizonyítani, hogy az átszervezés anyagi megtakarítással is fog járni.

80 Az udvar végül beleegyezését adta az Építési Igazgatóság megalakulásához.

81 Mintautasításokat küldött az örökös tartományok építési hatóságaitól, elrendelte, hogy az alkalmazottak fizetésüket a magyar kamarától kapják.

82 Az új intézmény neve Vízi és Építészeti Főigazgatóság (Directio in hydraulicis et aedilibus) lett. Az 1788-ban kinevezett személyzet a következő volt: Központ: igazgató: Heppe Szaniszló építész: Tallherr József igazgatósegéd: Pichler Ferdinánd segédek: Várady Pál, Tallherr Ferenc, Pongrácz Ignác ezenkívül 13 fő: irodai személyzet, rajzolók stb. Vidéki személyzet: Temesi és nagyváradi kamarai igazgatóság: Kosztka János Sax Zakariás ezenkívül 11 fő: pallérok, raktár-, épületőrök Bácsi és pécsi kamarai igazgatóság: Kiss József ezenkívül egy épületfelügyelő Horvátország: Becker János Ezenkívül volt műszaki személyzet Fiúméban, Kassán, Nyitrán is (összesen 5 fő).

8 3 Az új igazgatóság az egyesített kamara és helytartótanács irányítása alatt álló, műszaki ügyekben teljes önállósággal rendelkező hivatal volt. Tevékenysége kiterjedt az állami építkezések, út- és hídépítés, vízépítési munkák tervezésére és lebonyolítására. A központi kormányszervek és a helyi hatóságok kérésére véleményező szerepet is játszott. Megalakulása új korszakot nyitott a magyarországi műszaki munkálatok történetében. E tevékenység egyre inkább elszakadhatott a bécsi központi hatóságoktól és már jobban szolgálhatta a helyi érdekeket. Az Építési Igazgatóság első vezetője, Heppe Szaniszló és segédje, Pichler Ferdinánd vízügyi szakember volt. A korábban foglalkoztatott folyammérnökök is megtartották az új szervezetben állásaikat. Azonban az Építkezési Igazgatóság megalakulása egyúttal azt is jelentette, hogy a vízügyi szakigazgatás önállóságnak biztosítására hosszú ideig nem volt lehetőség. A folyószabályozás, víziutak biztosítása, az árvíz elleni védekezés egyre nagyobb szerepet kapott, de a munka irányítása is komolyabb műszaki ismereteket igényelt. Ezeket a feladatokat már nem tudták volna a hajósok kívánságai szerint dolgozó — a folyószabályozás mellett szervezési munkákkal is foglalkozó — szakemberekkel megoldani. A fejlődés útja a rendelkezésre álló műszaki személyzet együttműködésének kialakítása volt. Dóka Klára í0

Uo. 1788:1254. 8

* Ember Győző i. m. 349. 82 OL A 39. 1788:7822, 8338. 83

Ember Győző i. m. 349-350.