Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás kezdetei, 1772–1788 / 81–100. o.
A vízügyi szakigazgatás kezdetei (1772-1788) 9! Hajózási Igazgatóságot a magyar kamara és a hely tartó tanács alá rendelik. 44 A helytartótanács hatásköre a vízszabályozás irányítására, igazgatási ügyeire terjedt ki, a kamaráé pedig a gazdasági és pénzügyekre. A Hajózási Igazgatóság vezetője köteles volt rendszeresen beszámolni a helytartótanácsnak a vízépítési munkákról, egyeztetni a fontosabb terveket. A helytartótanács és a kamara vegyes gazdasági bizottsági ülésein foglalkozott a vízügyekkel. A kamarát a kincstári gazdálkodás miatt is fontos érdekek fűzték a vízszabályozáshoz a só és a kamarai birtokok termékeinek értékesítése és szállítása miatt. 4 5 1779. december 4-én még egy szervezeti változás történt. Az udvari kamara nem akart a sóalapon kívül többet áldozni a folyószabályozásra, ezért azokat a hajózási szakembereket (mérnököket), akik eddig — rendszerint ideiglenes megbízással — a megyék szolgálatában álltak, beolvasztották a Hajózási Igazgatóság személyzetébe. 46 A takarékoskodás mellett ez azt a célt szolgálta, hogy a folyószabályozási munka egységes legyen. A helytartótanács vegyes gazdasági bizottsága megtárgyalta a legfontosabb teendőket az új helyzettel kapcsolatban. Fő feladatnak a malmok felszámolását tartották. Tervbe vették a védművek építését az árvizek megakadályozása céljából. Egyeztetni kívánták a gátak méreteit (azok magasságát, a hullámtér szélességét), hogy azokat a megyék és a községek nem egymás rovására építsék. Fontosnak tartották a folyók medrének tisztítását, különösen a hegyes vidéken, ahol sok kő hullott a mederbe. A partokon vontató utakat terveztek, a túlságosan szétterült sarkantyúk építésével kívánták összeszűkíteni. 4 7 A folyók medrének rendezése, a parti utak építése igen nagy összegeket emésztett fel, és már az évtized végén megmutatkoztak az első nehézségek. 1780. január 22-én az udvari kamara átírt a magyar kancelláriának, hogy a sóalap kimerült, és csak az év végéig tudnak megfelelő összeget biztosítani. A magyar kancellária kérte a további támogatást. Hihetetlennek tartották azt, hogy a sóárakat felemelték, és a pénz mégis elfogyott. Szerintük nem lehet az építkezést félbehagyni, mert akkor nem lesz az eddigi munkának sem eredménye. Szeretnék a sóalapot továbbra is felhasználni. 48 Az udvari kamara hivatkozva a nagy költségekre és a felhalmozódott adósságra — nem volt hajlandó megváltoztatni korábbi döntését. 49 Ebben az is közrejátszott, hogy a cseh és osztrák vezetők azt kívánták, hogy állítsák vissza a régi állapotot a vízügyek igazgatása terén: a Hajózási Igazgatóság birodalmi szervként intézze a vízszabályozási ügyeket, és azokban ne a magyar hatóságok döntsenek. 50 A csehek nem voltak megelégedve azzal sem, ahogyan az évtized végén a folyószabályozási ügyeket az udvarban kezelték. 1771-1776 között a problémákat gazdasági bizottmány tárgyalta meg, ahol ők is elmondhatták véleményüket. 1776 óta ezt a feladatot egyetlen tanácsosnak adták át, és így nem tudták érvényesíteni befolyásukat. A felemelt sóárak természetesen a cseh tartományt is érintették, azonban a magyar folyók szabályozását és a hajózhatóvá tételét már nem érezték olyan mértékben 4 s OL E 56. jegyzőkönyvek 1779. 46 Uo. 1779:6551. 47 Uo. 1780:2700. 48 Uo. 1780: 564. „Quoniam verő ab eo tempore finem in praedeclaratum ad rationem ejusdem aucti salis pretii fundi tanta ex aerario regio camerali Hungarico praestito jam haberentur anticipationes, ut earundem resarcizio non nisi post longam annorum seriem sperari valeat." 49 Uo. 1780:818. S0 Uo. 1780:62.
