Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Buzási János: A kapitalizmuskori vállalati iratanyag levéltári rendezésének problémái / 3–21. o.

8 Buzási János A rendezés folyamán gyakran kell dönteni arról, hogy az adott gazdasági szervet önálló fondképzőnek, iratanyagát pedig fondnak tekintsük-e. Magától értetődően minden esetben fondnak tekintjük a cégbíróságnál bejegyzett vállalatok iratanyagát, függetlenül attól, hogy ezek vállalati csúcsszervek, önálló vállalatok vagy leányvállalatok voltak, még akkor is, ha saját ügyvitellel nem rendelkeztek. A Bauxit Trust nevű holding és a hozzá tartozó vállalatok mindegyike egy-egy fondképző, még azok is, amelyeknek nem volt önálló szervezete, és ügyvitelüket az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. látta el. Ilyen, saját ügyvitellel nem rendelkező fondképző volt maga a Bauxit Trust, továbbá a Bauxit Ipar Rt., a Tapolcai Bánya Rt. stb. Más a helyzet néhány bonyolultabb felépítésű nagyvállalat, mint például a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. esetében. A leányvállalatok (Mátravidéki Szénbányák Rt., Alacskai Kőszénbánya és Villamossági Rt., Fatelítő Rt. stb.) iratanyaga természetesen itt is egy-egy fond. Magának az anyavállalatnak a működését az jellemezte, hogy közvetlen irányítása alatt, az ország különböző részein, a termelést a területi végrehajtó szervek, bányaigazgatóságok, felügyelőségek, üzemvezetőségek irányították, saját igazgatási és műszaki apparátusukkal, önálló ügyvitellel. Ezek egy része (nagymányoki bányaigazgatóság, várpalotai bányaigazgatóság, szászvári bányafelügyelőség stb.) úgy jött létre, hogy valamely vállalat beolvadt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-be, cége megszűnt, és termelő egységei a beolvasztó vállalat részlegeiként folytatták tevékenységüket. Azon az alapon tehát, hogy különálló szervezettel és ügyvitellel rendelkeztek, az ilyen területi végrehajtó szervek, üzemek iratanyagát fondnak tekintjük. A vállalatok mellett gyakran működtek speciális feladatok ellátására hivatott autonóm szervek: vállalati tisztviselői nyugdíjintézet, elismert vállalati nyugdíjpénztár, bányatárspénztár, segélyező egyesület, sportegyesület, kulturális egyesület, fogyasztási szövetkezet, munkástanács, üzemi bizottság. Ezeknek szervezeti autonómiájuk mellett többnyire önálló ügyvitelük is volt. Az ügyvitelüket olykor, mint például a nyugdíjpénztárak esetében, fizetett apparátus végezte, jogilag pedig soha nem tartoztak a vállalat vezetési és adminisztratív apparátusának kötelékébe, és tevékenységüket a vállalat legfeljebb közvetve befolyásolhatta. E szervek bizonyos típusai (munkástanács, üzemi bizottság) éppen fordított előjelű rendeltetéssel, a vállalatvezetés befolyásolására jöttek létre. Előfordul, hogy iratanyagukat nehéz elválasztani a vállalat iratanyagától, hiszen vezetőik egyúttal a vállalat alkalmazottai is voltak, esetleg egész ügyvitelüket a vállalat adminisztratív apparátusára bízták. A fentebbiek értelmében azonban ezek a szervek csupán tartozékai, de nem integrált részei a vállalati szervezetnek, ezért iratanyagukat fondnak kell tekinteni. A vállalathoz hatóságilag kirendelt közegek: népfelkelő osztagparancsnokságok, országmozgósítási kormánybiztosok, hadiüzemi személyzeti parancsnokok, légoltalmi parancsnokok, kiürítési biztosok, illetőleg a felszabadulás után az igazoló bizottságok, a vállalattól semmilyen tekintetben nem függtek, apparátusuk a vállalaton kívüli személyekből állott. Ezért a működésük során keletkezett iratanyag is önálló fond. Kérdés, hogy az államosítást közvetlenül megelőző időszakban a vállalat átvételének előkészítésére kirendelt miniszteri biztosok mennyire tekinthetők a vállalati apparátus, a működésük során keletkezett iratanyag pedig a vállalati fond részének. Ha jogilag talán nem is, de ténylegesen ez volt a helyzet. Számos jele van ugyanis annak, hogy a miniszteri biztosok az államosítás előkészítése idején a vállalat tényleges irányítói voltak. Gyakran megtörtént, hogy később aztán őket nevezték ki az államosított vállalat új vezetőívé.