Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Buzási János: A kapitalizmuskori vállalati iratanyag levéltári rendezésének problémái / 3–21. o.

A kapitalizmuskori vállalati iratanyag levéltári rendezésének problémái 9 A kapitalizmuskori vállalatokat a legváltozékonyabb fondképzők közé kell sorolnunk. Keletkezésüktől kezdve ádáz konkurenciaharcban állnak, folyamatosan és közvetlenül ki vannak téve a tőkés gazdasági rendszer konjunkturális változásainak. Attól függően, hogy mennyire állják a versenyt, fejlődnek, vagy visszaesnek, megszűnnek, beolvadnak, vagy másokat beolvasztanak. Valamely vállalat iratanyaga általában magában foglalja az elődvállalatok fondjait is. Az ilyen fondkomplexum rendezésekor mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a megszűnt, vagy fuzionált vállalatok fondja meddig tart, és mikor beszélhetünk új fond keletkezéséről. Két vagy több vállalat fúziója nyomán általában új fondképző jön létre, itt a fuzionált vállalatok fondja a fúzió időpontjában lezárul, és ugyanettől számítjuk az új fond keletkezését. Mivel azonban az utódvállalatnak az elődök függőben maradt ügyeit folytatnia kell, az új fond kezdő éve nem feltétlenül azonos a fúzió évével. A Nagybátonyi Szénbánya Rt. és az Újlaki Tégla- és Mészégető Rt. fúziójából jött létre 1928-ban a Nagybátony—Újlaki Egyesült Iparművek Rt. Az előbbi kettő fondja 1928-ban lezárul, az utóbbié azonban visszanyúlik egészen 1892-ig. Előfordul, hogy egy vállalat magába olvaszt egy másikat, anélkül hogy a saját cégében, szervezeti felépítésében és üzletkörében lényeges változás állna be. Ilyenkor a beolvasztó vállalat fondja nem zárul le, hanem tovább folytatódik. A beolvadt vállalat további sorsa különbözőképpen alakulhat. Az Urikány—Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. 1928-ban magába olvasztotta a Sopronvidéki Kőszénbánya Rt.-t, amelynek ezzel nemcsak jogi önállósága szűnt meg, hanem igazgatási apparátusa is feloszlott, és csupán mint a beolvasztó vállalat üzemegysége működött tovább, de megszűnt fondképző lenni. Ebben az esetben lezárult a beolvadt vállalat fondja, és nem keletkezett új fond. A Salgótarjáni Kőszénbánya 1939-ben magába olvasztotta egyik leányvállalatát, az Unió Bányászati és Ipari Rt.-t. Ezzel az utóbbi jogi önállósága megszűnt és fondja lezárult. A vezető szervek (közgyűlés, igazgatóság) Jövetelével azonban megmaradt egész igazgatási és műszaki apparátusa, amely tevékenységét a beolvasztó vállalat autonóm szervezeti egységeként, új fondképzőként folytatta tovább, mint várpalotai bányaigazgatóság. Itt megmaradt a beolvasztó vállalat fondja, lezárult a beolvadt vállalat fondja, és keletkezett egy új fond, a beolvasztó vállalat autonóm

9 szervezeti egységének fondja. A vállalat tulajdonosában bekövetkezett változást önmagában véve nem tekintjük fondhatárnak. Kivétel ez alól a felszabadulás utáni államosítás, amely nem egyszerűen tulajdonváltozást, hanem a vállalat történetében minőségi változást, a tőkés tulajdonviszonyokról szocialista tulajdonviszonyokra való áttérést jelentett. Ilyen esetben a vállalat iratanyagát kettéosztjuk kapitalizmus kori és szocialista kori fondra, még akkor is, ha az államosítás a vállalat életében a tulajdonviszonyok minőségi változásán túl semmiféle szervezeti és üzletköri változást nem hozott. A szétválasztást úgy hajtjuk végre, hogy az államosítás évének utolsó napjáig keletkezett ügyek iratait a kapitalizmus kori, a később keletkezett ügyek iratait pedig a szocialista kori fondban helyezzük el. A magyarországi levéltári gyakorlatban a fondok önálló jellegű részeit állagoknak nevezzük. A fond részeinek önálló jelleget többféle tényező kölcsönözhet: szervezeti különállás, önálló iratkezelés, tárgyi elkülönülés, nagyobb terjedelem. A kapitalizmus kori vállalatok fondjaiban az állagok kialakulásának leggyakoribb tényezője a szervezeti és 9 Szervezeti-igazgatási, nem pedig jogi, még kevésbé gazdasági autonómiáról van szó.