Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás kezdetei, 1772–1788 / 81–100. o.
A vízügyi szakigazgatás kezdetei (1772-1788) 85 Gondoskodnak a kanyarulatok átvágásáról, a folyóba vezető csatornák tisztításáról is. Csak olyan vízimalmok építését engedélyezik, amelyek a hajózást nem akadályozzák. Problematikusnak találták azt is, hogy nincs Magyarországon hajózási törvény, amely egy sor kérdést eleve szabályozna. Felvették a hajózási igazgatóság létrehozását is, amely a legfontosabb feladatokat — a helyi hatóságokat irányítva — végre tudná hajtani. 17 A megbeszélés határozatait Raab beiktatta javaslatába. A Duna menti területeken a helytartótanács kapcsolódott bele a hajózás ügyének előmozdításába. Az udvari kancellária véleménye szerint a magyar gabona ára azért emelkedett az osztrák piacokon, mert a dunai kikötőkben sok volt a spekuláció, és a hajósok aránytalanul magas összegeket kértek szállítási díj címén. 1772. febr. 20-án a helytartótanács szerzó'dést kötött a hajó mesterekkel a szállítások lebonyolításáról. Ebben megjelölték a hajósok állomáshelyeit, meghatározták a fuvardíjakat, a személyzet fizetését stb. Cserébe megígérték, hogy a hajózás akadályait megszüntetik és kitisztítják a folyót. 18 Közben Raab javaslata elkészült, és Mária Terézia értesítette a magyar kancelláriát, hogy az államtanács azt hamarosan megtárgyalja. 19 Raab tervezete szerint a folyók szabályozásával és a víziutakkal kapcsolatos egyéb kérdésekkel 4 osztályból álló, egységes birodalmi szakigazgatási szerv foglalkozott volna. Az osztályok egyenrangúak és közvetlenül az udvarnak vannak alárendelve. A terv szerint — szemben a későbbi rendszerrel - csak a területi szerveket kívánták létrehozni, azokat egy központi szakhivatalnak nem rendelték alá. Az első osztály (élén Gruber Gáborral) a Kulpa Károlyváros és Sziszek közötti szakaszán működött volna. A Kulpát e szakaszon hajózhatóvá kívánták tenni. A Károly út befejezése, karbantartása szintén az osztály feladata volt. A második osztályt a Száva mellett kívánták felállítani, Sziszek és Zimony között. Raab a Szávának és a Kulpának igen nagy jelentőségét tulajdonított. Míg e kis területen két osztály működött, addig a dunai hajóút mellett (Zimonytól az osztrák határig) csak egyetlen kirendeltség. A III. (dunai) osztály vezetőjének Kosztka Jánost jelölte, aki később a Maros, Temes vidékén tevékenykedett. 20 Raab a Duna szabályozását hajózási szempontból a Baja—Kalocsa és a Pozsony—Komárom közötti szakaszon tartotta fontosnak. Az osztály feladata volt a mellékfolyók rendezése és az egyes mocsarak kiszárítása is. Illetékességi körébe tartozott a Tisza, Maros, Dráva, Rába, Vág, Balaton, Fertő, Hanság, a Sárvíz mocsara, a KomáromEsztergom közötti lápvidék, a pozsony megyei Fekete víz, a kanizsai, mohácsi, pest megyei mocsarak. Az osztály ezek szerint — a Tisza mellékfolyói kivételével — az egész ország vízrendszerére kiterjesztette hatáskörét. A negyedik osztály Ausztria területén működött. Feladata a Duna és a mellékfolyók rendezése volt. 21 Raab tervezetében kirajzolódott a XVIII. századi fő közlekedési útvonal. Ez az Adriai-tengertől Károly városig szárazföldön haladt, Károly várostól Sziszekig a Kulpán, innen Zimonyig a Száván, majd észak felé a Dunán keresztül Pest-Buda, Pozsony és Bécs irányába. Az államtanács 1772. március 5-én vitatta meg Raab javaslatát. A tanácskozáson ,7 Uo. 1772:4163. ,8 Uo. 1772:875. "Uo. 1772:846. 2 ° Vízgazdálkodási lexikon. Bp., 1970. 420. 21 OL A 39. 1772:927.
