Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás kezdetei, 1772–1788 / 81–100. o.
84 Dóka Klára folyószabályozás ügye „kincstári" ügyből kezdett gazdaságpolitikai kérdéssé válni, amelyben elvileg a helytartótanács volt illetékes. Ahhoz azonban, hogy e magyar hatóság a feladatot teljes egészében megkapja, még hosszú út vezetett. Az udvar rendkívül óvatos volt. A folyószabályozást és a megfelelő hajóút biztosítását nem magyar, hanem birodalmi érdeknek tekintette, és azt egyelőre nem merte magyar kormányszékre bízni. A magyar kamarának így is konkurrense támadt a folyószabályozási ügyek intézésben: ezúttal a bécsi kormányszervek részéről. 1770-ben a királynő Raab udvari tanácsost megbízta, vizsgálja ki, milyen akadályai vannak a hajózásnak és általában a közlekedésnek Magyarországon, melyek aránytalanul felverik a magyar gabona árát az osztrák piacokon. 12 Raab segédjeivel királyi biztosként járta be a magyar folyókat. A királynő 1771. március 13-án Eszterházyhoz intézett levelében azzal indokolta az eljárást, hogy a kincstárnak már tíz éve sok pénzébe került a magyar folyók" szabályozása, de ez nem volt eredményes. Legfőbb oka az, hogy nincs megfelelő szerv Magyarországon, amely a munkát irányítaná. 13 A királynő már ekkor kilátásba helyezte az önálló vízügyi szakigazgatási szerv létrehozását, amelynek fő feladata a víziutak rendben tartása lett volna. Vezetőnek a magyar folyók szabályozásában már korábban tevékenykedő Hubert Zsigmondot jelölte, felügyelője pedig a Raab vezette udvari bizottság lett volna. Az 1770-es években a Száva, Kulpa szabályozása a korábbihoz képest még nagyobb szerepet kapott. Itt a műszaki munkák megoldása lényegesen egyszerűbb volt, mint a Dunán, és a terület kiváló gabonája, a tengeri kereskedelem perspektívái miatt a két folyó hamarosan középpontba került. A partok bozótjai, a meder rendezetlensége akadályozták elsősorban a hajózást. A tisztítási munkát a hatóságok a helyi lakossággal végeztették el, ami nagy terhet jelentett számukra. 14 Problémát okozott a vontatóerő biztosítása is. A hajóvontató „mesterek" — akik a munkát irányították és ismerték a folyók vízjárását, zárt szervezetekbe, céhekbe tömörültek. Számuk az igényekhez képest mindig kisebb lett. Munkásaikat a hatóságok a helyi jobbágy ok közül kívánták toborozni, akik robotban látták volna el a feladatot. 15 1771. szeptember 17-én Raab Zágrábban biztosi gyűlést tartott, amelyen a Száva és a Kulpa szabályozását, valamint a hajóvontatás ügyét tárgyalták. A gyűlésen részt vett Heppe Szaniszló mérnök és hajóépítő is, akit már előzőleg Károly városba helyeztek. A gyűlésen úgy határoztak, hogy a robotot továbbra is kénytelenek lesznek felhasználni a hajóvontatáshoz, de majd összeírják és igazságosan elosztják a rendelkezésre álló erőket, hogy egyik földesúr se szenvedjen kárt. 16 Lehetőséget kívántak teremteni arra, hogy a vontatást bérmunkában is elvégezhessék. Megígérték, hogy fellazítják a hajóvontatók céhjeit és javítani fognak munkakörülményeiken. A vontatásban nehézséget jelentett az, hogy a hajó vontatóknak maguknak kellett gondoskodni a szükséges élelemről. így hosszú időt töltöttek otthon, vagy éppen ott álltak meg, ahol akartak. Elhatározták, hogy a folyók mellett hajóállomásokat hoznak létre, ahol a szükséges élelmet a vontatók és a hajósok beszerezhetik. A partok és a meder tisztítása a törvényhatóságok feladata lesz. ,2 OLA39. 1771: 1273. 13 Uo. „so hat doch dieser Werk aus Mangel einer demselben gewachsenen Direction nicht in den behörigen Vollzug gesetzet werden können". 14 OL A 39. 1771:2867. ,5 Uo. 1771:3129,3662. ,6 Uo. 1772:1594.
