Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás kezdetei, 1772–1788 / 81–100. o.

A vízügyi szakigazgatás kezdetei (1772-1788) 83 végrehajtása a kamarai vagy egyéb szolgálatban (megyei, földesúri) álló mérnökök és földmérők rendszeres munkáját tette szükségessé. Hamarosan szóba került a városok határának és belső területeinek felmérése is. Az 1770-es évektől a vízügyi munkák célját és szervezését illetően több változás történt. A királynő megismétlődő háborúskodásai, az osztrák ipar fejlődése, az ottani munkamegosztás miatt egyre fontosabb lett, hogy Magyarországról mind több gabonát és más mezőgazdasági terméket szállítanak Bécsbe és Csehországba. Az ország újjátelepült területein megindult az intenzívebb mezőgazdasági termelés: a földművelés az állattenyésztés fölé emelkedett. A mezőgazdaság fejlődését, a termékek külföldi értékesítését a királynő is pártolta. Problémát jelentett az, hogy a szállítási feltételek továbbra is nagyon kedvezőtlenek voltak. A magyar kereskedelem irányát és célját az osztrák vámpolitika határozta meg. A fő kiviteli cikk a gabona volt, a kivitel iránya pedig Ausztria és Csehország. A behozatalt az iparcikkek jelentették, amelyeket Nyugat felől szállítottak. A kereskedelem iránya a Dunát elsőrendű víziúttá tette. Mellette igen nagy szerepet kapott a Száva és a Kulpa, amelyen a kiváló délvidéki gabonát lehetett szállítani a Dunán keresztül Bécs felé.

8 Ha pedig visszafelé hajóztak - a XVIII. század elején épült Károly úton keresztül —, az Adriai-tenger is elérhető volt. Az 1770-es évektől a folyószabályozás elsőrendű fontosságúvá vált. A feladat ellátására a kamarai mérnöki személyzet nem volt elegendő. A nagy befektetés, a kérdés katonai és politikai jelentősége miatt külföldiek alkalmazása nem lett volna célszerű. 1765-ben a kamara a személyzetet két vízügyi szakember, Hubert Zsigmond és Böhm Ferenc felvételével egészítette ki, akik a Duna, Tisza, Maros, Szamos szabályozásáról készítettek terveket.

9 A kamara — ennek ellenére — egyre kevésbé boldogult a feladatokkal. Hubert sok külföldi megbízást kapott, ritkán tartózkodott itthon. Inkább csak szakértői véleményt tudott mondani bizonyos kérdésekben, de nem kapcsolódott be ténylegesen a munkába. Böhm tevékenységét lekötötte az Eszterházy-birtokon végzett munka is.

10 A kamara — éppen a tehetetlenség miatt - a XVIII. század második felében már kénytelen volt osztozkodni a vízügyi munkák felett a helytartótanáccsal. A helytartótanács is kezdte kiépíteni műszaki szervezetét. Először a kamara által már mellőzött mocsárlecsapolási ügyekbe kapcsolódott be. 1763-ban központi utasítással elrendelték a mocsarak kiszárítását. Ezt egyszerűen úgy képzelték el, hogy az árvíz után maradt belvizeket csatornákon keresztül rendszeresen visszavezetik a folyókba.

11 A másik terület, ahol a helytartótanács a műszaki ügyekben perspektívákat látott, a szárazföldi és víziutak biztosítás volt. Az uralkodó segítséget adott a helytartótanácsnak ahhoz, hogy a műszaki ügyek bonyolításába bekapcsolódjék. Ennek egyik oka az volt, hogy a mérnöki személyzet sok kérdés megoldásánál kénytelen volt támaszkodni a helyi törvényhatóságok (főként a megyék) segítségére, és ezek felügyeleti szerve a helytartótanács volt. Másik ok az, hogy a 8 OL A 39. Magyar Kancelláriai lt. Acta generalia 1780: 1728 "Pl. Maros térkép: OL S 11. 301. 1 opolónyi, 1964. 226. 1

' Uő: A mérnöki szervezet kialakulásának előzményei Budán és Pesten. Tanulmányok Budapest múltjából, 14. Bp.

f 1956. 276. 6*