Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás kezdetei, 1772–1788 / 81–100. o.

/ 82 Dóka Klára vándorlását segítették elő. A merkantilista politika — amelyet a felvilágosult abszolutizmus korában az uralkodó követett — a népesség létszámának emelkedését a jólét alapjának tartotta. A lakosság növekedésével egyre inkább a szabad terület. Az újjáéledt földközösségi formák felbomlottak, szabad foglalásra nem volt lehetőség. A megnövekedett lakosság már csak az erdőkből, mocsarakból, bozótokból tudott újabb területeket szerezni magának.

1 A telepítések zavartalan lebonyolításának egyik feltétele az volt, hogy a szántóföldek, háztelkek kiméréséhez szükséges műszaki személyzet rendelkezésre álljon. A telepítés nyomán meginduló gazdasági fejlődés, a kibontakozó műszaki forradalom már a XVIII. század elején sürgőssé tette a megfelelő szervezeti keretek létrehozását. A telepítéssel kapcsolatos műszaki feladatok ellátása a kamara teendője volt. A helytartótanács — 1724-ben kezdve meg működését — ilyen szempontból hátrányos helyzetben volt a kamarával szemben. 1708-1711 között a bécsi szolgálatban álló Dietz János irányította a kamarai személyzet munkáját, majd 1715-ben Prati Fortunato kinevezésével megszervezték a magyar kamarából az első mérnöki állást.

2 1754-ben kinevezett utódja, Hauer József mellé Fritsch Andrást helyezték segítségként, és ezzel a második státus kialakítására került sor. A XVIII. század közepéig a műszaki munkák a területek felmérésével, felosztásával és a telepítéssel voltak kapcsolatosak. Amikor a megnövekedett lakosság igényelte az eddig használhatatlan területek elfoglalását is, a mocsarak lecsapolása egyre nagyobb szerepet kapott. Nemcsak a kamarai birtokok vízmentesítése érdekében, hanem azért, hogy az ország művelése alatt álló területe minél nagyobb legyen. Mária Terézia célja az volt, hogy Magyarországon - mint a birodalomhoz tartozó területen — az adóalapot biztosítsa, hogy abból — adó formájában — minél több hasznot tudjon szerezni. A mocsárvilág meghódítása érdekében az uralkodó s földesurak és nem utolsósorban a műszakiak igen sokat tettek. A külföldről meghívott Mikoviny Sámuel a tatai uradalom mocsarait csapolta le,

3 Fritsch András már foglalkozott a Hanság kiszárításának kérdésével,

4 Krieger Sámuel elkészítette a Sió helyén húzódó mocsár rendezésének tervét,

5 de szóba került már az Ecsedi-láp ügye is.

6 Az 1767-es úrbérrendezés Mária Terézia politikájának egyik legjelentősebb intézkedése volt. A királynő a rendelkezéssel a földesúri kizsákmányolást igyekezett enyhíteni, természetesen az udvar javára. Az úrbérrendezés a falvakban a telkek felosztásával lezárt helyzetet teremtett. Ettől kezdve az irtásföldek szerzése — ezzel együtt a mocsarak lecsapolása - elsődlegesen helyi érdek lett, az állam egyre kevesebbet foglalkozott vele.

7 A műszaki tevékenység ennek ellenére további fejlődést mutat. Maga az úrbérrendezés l

A XVIII. századi fejlődésre 1. Magyarország története 1526-1790. Bp., 1962. 389-402.; Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711-1790. Szerk.: Spira György. Bp., 1952. 2 Tóth Andrásné Polónyi Nóra (a továbbiakban: Polónyi): A magyar állami műszaki szervezet kezdetei. Levéltári Közlemények 1964. 219. 3 Magyar Országos Levéltár (OL) Sil Térképtár, Kamarai térképek No. 280. 4 Sárközi Zoltán: Árvizek, ármentesítés és folyószabályozás a Szigetközben és az Alsó-Rába vidékén, Műszaki Tudomány-történeti Kiadványok, 17. Bp., 1968. s

OL S 12. Térképtár, Helytartótanácsi térképek, Div. VIII. No. 283. 6 A magyar vízszabályozás története, szerk.: Ihrig Dénes, Bp., 1973. 312-713. 7 Csak a kamarai birtokok jelentettek kivételt.