Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején : II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte / 61–80. o.
A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején 69 feltételeiről írt: „die einzelne Wahlkapitulation. . . ist eine wertvolle Quelle, um den Eindruck der jeweils vorausgegangenen Regierung festzustellen und sowohl die einzelnen Beschwerdepunkte der Reichsstände wie im allgemeinen ihre Tendenzen gegenüber dem Kaisertum zu erkennen". 36 Másrészt a farkashidai oklevél beleillik a magyar választási feltételek sorozatába. Ugyanezt mondhatjuk a főpapok és főurak domináns szerepéről. Az új király elődei választási feltételei is a feudális uralkodó osztály ezen felső rétegének érdekeit hangsúlyozták, a közép- és kisnemességet, továbbá a városokat pedig elhanyagolták. Ezzel szemben igen érdekes, hogy a koronázási dekrétumok a választási feltételeket éppen ebben a viszonylatban módosították. Különösen Albert király feltételeinél lehet ezt jól megfigyelni, mint ahogy azt Mályusznak sikerült bebizonyítania. Mindenütt, ahol az 1437-es feltételek csak a prelátusokat és a bárókat említik, az 1439-es dekrétum a nemességet is megnevezi. Sikerült tehát az országgyűlésen a köznemesség képviselőinek saját érdekeit megvédeni. 3 7 Annál furcsább, hogy Ulászló király első dekrétuma, amely koronázási dekrétumnak számító, és amely 1492-ben keletkezett (ő éppúgy, mint Albert csak koronázása után másfél évvel adta ki első törvényét) sehol sem módosítja a köznemesség érdekében a választási feltételek szövegét. A nagyurak elleni nemesi ellenzék csak az 1495-ös országgyűlésen erősödött meg. 38 A prelátusok- és báróknak minden választási feltételnél erősen kiugró szerepét csak azzal tudjuk indokolni, hogy szövegezésüknél csak nekik volt szavuk, nem pedig más rendek képviselőinek. Az 1490-es választási tárgyalásoknál ez igazolható is. Bár a tulajdonképpeni választási feltétel azt mondja, hogy a királyt a prelátusok és bárók valamint valamennyi előkelő és az összes országlakos választotta meg, és ezek készítették a feltételeket is, 39 de a választási szerződés részéül tekintendő többi oklevél egészen mást bizonyít. Említettük már, hogy a Corvin-szerződést is a választás alkalmával meg36 Härtung, Die Wahlkapitulationen i. m. 313-314. 3 n Mályusz, A .magyar rendi állam i. m. 47, 70-74. 38 Ezt eléggé jól mutatják az 1495. évi törvények. A 8. te. pl. bővíti az 1492: 40. tc-t. (Corpus Juris 568.) Ott csak a prelátusok és bárók vannak bírótársként említve (uo. 504, 506,), míg itt a királynak három prelátust, három bárót és 14 tehetős nemest kell bírótársnak kinevezni. Vö. Bónis György, Ajogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon, Bp., 1971, 343-344. (Nemesi ülnökök már szerepeltek korábban is a bíróságokon, 1. lenn, 62. j.) — A királyi tanácsban ülő főpapok és főurak ellen irányult az 1495: 25. te. (Corpus Juris 576, 578.) stb. 39 Uo. 472: „domini praelati, et barones, caeterique primores, et universi incolae regni ejusdem, ad quos scüicet jus eligendi nóvum regem, ex vetustissima regni ipsius libertate, et consuetudine devolutum existerat, animadvertentes se principe orbatos esse, nec posse commode, et sine regni gravi detrimento diutius capite carere; post pl üres tractatus, de novo rege eligendo, et praeficiendo, inter se habitos, oculos mentis ipsorum in nos conjecerunt, et caeteris omnibus principibus Christianis, competitoribus scilicet nostris, qui videlicet regnum ipsum similiter ambiebant, nos praetulerunt, sibique cum infraseriptis conditionibus, pactis, et articulis, in regem, dominumque et principem elegerunt, et so lenn it er pronunciaverunt." - A szövegezés összecseng a meghívólevelekkel. A Pethőkhöz intézettben ezt olvassuk: „Nostis autem regnum hoc propter hostes undique circumpositos non posse diutius sine graviori detrimento vacare principe et rectore, quamobrem de novo rege et principe deligendo maturius providendum esse putavimus." (Dl. 104715.) - A városok meghívója: „Ne igitur regnum hoc principe sic orbatum aliquod incommodum aut detrimentum paciatur, nichü magis necessarium hoc tempore existimavimus, quam de novo rege et principe quamprimum providere." íHázi i. m. I/b. k. 58.) - L. még fenn, 9-10. j.
