Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején : II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte / 61–80. o.

70 Kubinyi András erősítendő és az ország szabadságaihoz tartozó oklevelek közé számították. Ezt az oklevelet azonban intitulatiója értelmében nyolc főpap és huszonhét főúr állította ki és pecsételte meg. Jellemző az intitulatio toldaléka is: „caeterique praelati et barones ac primores regni Hungáriáé ipsum totum regnum repraesentantes". A királyi megerősítés az oklevelet így nevezi meg: „dispositio, ordinatio et promissio praefatorum dominorum praelatorum et baronum".

40 Az ugyancsak Farkashidán megerősített szlavóniai tizedper oklevelet szintén az intitulatióban név szerint megemlített tizenkét főpap és húsz főúr állította ki és pecsételte meg.

4 x Nem találjuk meg viszont a megyei vagy városi követek megnevezését és pecsétéit, mint ahogy pedig a XV. sz. közepének közjogi okleveleinél ez szokásos volt.

42 Azaz - legalábbis a Farkashidán megerősített oklevelek szerint — a rendi „országot" nem az országgyűlésen ténylegesen jelenlévő rendek, hanem csupán az egyházi és világi főemberek reprezentálták. A reprezentáció kérdését azonban most nem kívánom részletezni, hiszen ezt Holub József negyedszáz évvel ezelőtt már megtette.

4 3 A prelátusok és bárók szerepét jobban megérthetjük, ha interregnum alatti tevékenységüket figyeljük meg. Ténylegesen átvették a kormányzati hatalmat. Az összes fontos kormányzati ügyben az okleveleket stb. az éppen az udvarban tartózkodó egyházi és világi nagyurak állították ki. Egy német intitulatióban így nevezik meg magukat: „Wir die Preleten und Herren des Kunigreichs Hungern so ytz zu Ofen versamelt seien."

44 Csak a rányomott pecsétekből tudjuk megállapítani, hogy éppen hány személy volt jelen, öt-harmincöt egyén fordul elő ebben a testületben 4S Az interregnum idején tehát átlagot véve nyolc főpap és tizenhárom báró vett részt a kormányban. A prelátusok és bárók kollektív kormánya, mint már említettük, nem volt új az interregnumok idején. A különbség csak az, hogy amikor a korábbi időszakban kormányoztak a főpapok és főurak az uralkodó helyett, akkor külön pecsétet is vésettek (1386: Sigillum regnicolarum Hungarie; 1401: Sigillum Sacre Corone Regni Hungarie). Hasonló történt I. Ulászló halála után, amikor a feudális urak szintén átvették a kormányt és pecsétet vésettek maguknak „Sigillum universitatis regni Hungarie" körirattal — ekkor azonban a többi rendeknek talán valamivel nagyobb befolyása volt a kormányzatra,

4 6 mint korábban vagy 1490-ben. 40

L. fenn, 12, 14. j. 41

L. fenn, 31. j. 43

A XV. század közepéről való példákat 1. Mályusz, A magyar rendi állam i. m. 74. o. 118. j.; 76. o. 128. j.; 77. o. 131. j.; 529. o. 43

Holub i. m. 77-121. - Azoknak az adatoknak az összeállítása, amelyekben csak a főpapok és főurak a köznemesség nélkül mint „totum regnum representantes" szerepelnek a 87. o. 1. j.-ben találhatók. *

4

Iványi Béla, Oklevelek Magyarország és az Alsó-ausztriai Sanct Polten város összeköttetéseihez (1482-1552), Történelmi Tár (1908) 154. - L. ugyanezt még: Archiv des Landesund Stadt Wien, Urkunden 5363. sz. 4 s A legtöbb személy, nyolc püspök és 27 báró a Corvin-szerződésnél voltjelen, Dl. 37668. - A soproni zsidók ügyében viszont a királynén és Corvinon kívül csak öt feudális úr pecsételte meg az oklevelet, akik közül legalább ketten, de esetleg hárman prelátusok voltak, Sopron város Levéltára, Dl. 2314. - Adott ki a tanács pl. vámügyekben is oklevelet (a királyné, Corvin, hat püspök és négy báró). Kassa város Levéltára Arch. secr. F., Telonium 102.) Stb. 4 6

Szentpétery Imre, Magyar oklevéltan, Bp., 1930, 210-213. - Mályusz Elemér, Zsigmond király központosító törekvései Magyarországon, Történelmi Szemle 3 (1960) 169. - Vő., A magyar rendi állam i. m. 581. - Bak i. m. 27, 33-35,49.