Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején : II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte / 61–80. o.
A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején 67 létre — mint ahogy azt Bónis néhány évvel ezelőtt bizonyította. 25 Csakhogy 1490-ben ezt még nem valamennyi rend, hanem csupán a prelátusok és a bárók kísérelték meg. A következő hat cikkely összhangban áll a korábbi választási feltételekkel, részben szó szerint egyeznek. A király tartózkodjék többnyire Magyarországon, tanácsosnak, tisztviselőnek, egyházi és világi méltóságnak a magyar korona alattvalóit nevezze ki, magyar ügyekben csak magyar tanácsosokat kérdezzen meg, birtokokat egyedül országlakosoknak adományozzon. 26 A következő három cikkely a bírósági ülések lefolytatásával foglalkozik, továbbá az uralkodó kötelezi magát, hogy bírót senki erdekében nem fog kényszeríteni, és hogy nem változtatja a „consuetudines et communem observantiam et iuris ordinem"; nem is fog ártani senkinek, csak jogi eljárással. Ezeknek az ígéreteknek egy része megtalálható Mátyás koronázási dekrétumában és későbbi törvényeiben is. 2 7 A farkashidai feltételek csak részletesebbek és mintegy durvábban fogalmaznak. A következő pontot szintén egy korábbi választási feltételből vették át: a pénzrendszert csak a prelátusok és a bárók hozzájárulásával lehet megváltoztatni. 28 25 György Bónis, Ständisches Finanzwesen in Ungarn im frühen 16. Jahrhundert, Nouvelles Études historiques publiées á I'occasion du XII e Congrés International des Sciences Historiques par la Commission Nationale des Historiens Hongrois, I. k. Bp., 1965, 83-103. 26 Corpus Juris 476. - Zsigmondot választási feltételeiben arra kötelezték, hogy tanácsába csak magyarokat és nem külföldieket vegyen be, valamint hogy egyházi javadalmakat, világi méltóságokat és birtokokat csak hazaiaknak adjon, Bak i. m. 133. - II. Ulászló feltételei leginkább Albertéra hasonlítanak, részben szó szerint egyeznek. 1437: „Possessiones aut iura possessionalia bene meritis incolis tantum regni et corone Hungarie subiectis, iuxta earum (!) merita et obsequia more et ad instar predecessorum nostrorum regum Hungarie conferemus et donabimus." Bak i. m. 137. - 1490: „possessiones, et jura possessionaria, non forensibus, sed bene meritis, incolis tantum regni, et coronae Hungáriáé subjectis, juxta eorum merita, et obsequiaconferamus." Corpus Juris 476. - Az 1453: 3. te. és Szilágyi Mihály kormányzó törvénye, 1458: 7. te. (ezt a törvényt mintegy Mátyás választási feltételének szokták tekinteni, vö. Elekes, A középkori magyar. . . i. m. 208. - Bak i. m. 55.) is megtiltják a királynak, hogy külföldieknek javadalmakat, méltóságokat vagy birtokokat adományozzon, Corpus Juris 312, 332. - Az 1490-es feltételek vonatkozó cikkelyeit - egy kivétellel - az 1492:5—9. te. majdnem szó szerint átvette. (Corpus Juris 484-486.) A birtokadományozásról szóló és a jegyzetünk elején közölt cikkelyt az alábbiakkal egészítették ki: „Regia autem majestas liberam habeat facultatem conferendi, usque ad centum jobagiones proprio motu, quibuseunque voluerit. Ultra autem centum: conferat cum consilio praeiatorum et baronum suorum: prout continetur in literis juramentalibus suae majestatis." (1492:9. te, Corpus Juris 486.) Ez a toldalék nagyon tanulságos. Azt próbálja szuggerálni, mintha ez is benne lenne a választási feltételekben, noha ott az uralkodó adományozási jogát csak a külföldiekkel szemben korlátozták. Most a feudális uralkodó osztály felső" rétege azt akarta megakadályohni, hogy valaki akaratuk ellenére közéjük kerüljön. (Száz jobbágytelek már önmagában is tekintélyes középnemesi birtok!) 1492-ben elhagyták azonban az egyházi javadalmakra vonatkozó cikkelyt, mert itt nem tudtak megegyezni. (Vö. Corpus Juris 560.) Kis módosítással bekerült az 1495:30. tc.-be. (Uo. 580.) 37 Uo. 476, 478. (Szó szerint átvéve: 1492:10-12. te, uo. 486, 488.) - L. azonkívül Mátyásnál: 1464: 5 és 18., 1471:10,1478: 9, 1486:46. tc.-k. (Uo. 346, 352, 362, 384, 442.) 2 8 Uo. 478. - Albert feltételei: Bak i. m. 137. - Az 1492-es törvény nem vette át ezt a cikkelyt. Ezt annak bizonyítékaként is tekinthetjük, hogy a II. Ulászló-féle feltételeket az Albert által elfogadott, valamint a korábbi törvények mintájára szerkesztették. A pénzrendszer ügye Albert alatt döntő volt, hiszen Zsigmond gyakran módosította pénzeit. 1490-ben már egész más a helyzet: kb. 1468-tól kezdve az 1520-as évek elejéig királyaink nem változtatták meg a pénzlábat, ezért nem tartották szükségesnek 1492-ben ennek a cikkelynek felvételét. Vö. Huszár Lajos, Mátyás pénzei, Mátyás király emlékkönyv, I. k. Bp., é. n. 549—574. - Uó'., A. budai pénzverés története a középkorban, Bp., 1958,69-116.
