Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején : II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte / 61–80. o.

62 Kubinyi András különös jelentősége van. Mint az új király első törvénye az ország (rendi) szabadságainak és szokásainak megerősítését tartalmazta, valamint törvényerőre emelte (ha olykor módosítva is) a választási feltételeket. Ha valamilyen okból a koronázáskor nem került sor törvényalkotásra, akkor az új király első dekrétuma töltötte be annak szerepét.

5 1387 óta fennmaradt a legtöbb választási feltétel, de II. Ulászlóé különleges helyet tölt be köztük. A XVI. század több kéziratos törvénygyűjteményébe bekerült, és 1584-ben - az egyetlent a középkori választási feltételek közül — a Corpus Iuris Hungarici-ben is kiadták.

6 Az Ulászló-féle feltételek a jelek szerint nagy figyelmet keltettek mind a kortársak, mind az utókor előtt, és ehhez - különösen az utóbbi esetben - hozzájárultak a történeti körülmények is, hiszen II. Ulászló kötelezni volt kénytelen magát nagy előde újításai felszámolására, és ilyenformán az 1490-es conditio-kat úgy tekintették, mint a Jagelló-kori gyenge kormányzat kezdetét, a Mohácshoz vezető út első lépcsőfokát. Felismerte történetírásunk azt is, hogy a választási feltételeket a prelátusok és a bárók, azaz a 310-314, Bak i. m. 146-148. Mátyástól nem maradt ránk a választási feltételek sorába illő oklevél, noha ilyen valószínűleg létezett, és a király első törvényeiből és különösen az 1464-es koronázási dekrétumból többé-kevésbé rekonstruálni lehetne. 4 Timon i. m. 547. - Eckhart, A szentkorona-eszme i. m. 22-23. - Uő., Magyar alkotmány . .. i. m. 90-91. - Bak i. m. passim. - Fügedi Erik, Uram, királyom ... A XV. századi Magyarország hatalmasai, Bp. 1974, 52-71, különösen 60. s

Vö. Timon i. m. 549, 662. - Zsigmond még nem adott ki ilyen dekrétumot, noha első, koronázása után tíz évvel kiadott kiadott törvénye tartalmilag hasonlít a későbbi „alkotmánybiztosító" dekrétumhoz, vö. Bak i. m. 31-32. - Hogy a koronázási dekrétumot a rendi szabadságok kodifikációjának kell tekinteni, azt a Mátyás-kori adatok is mutatják. 1464-ben koronázták meg, mivel a korona addig III. Frigyes császárnál volt: Josef Deér, Die heüige Krone Ungarns (österreichische Akademie der Wissenschaften, Phil.-Hist.-Klasse, Denkschriften, 91. Bd.) Wien, 1966, 240-249. Brigitte Haller, Kaiser Friedrich III. und die Stephanskrone, Mitteilungen des österreichischen Staatsarchivs 26 (1973). 94-147. - Bak i. m. 57-58. - A korona visszaadásához vezető tárgyalásokat utoljára Kari Nehring, Matthias Corvinus, Kaiser Friedrich III. und das Reich. Zum hunyadischhabsburgischen Gegensatz im Donauraum, München, 1975, (Südosteuropäische Arbeiten Bd. 72.) 13-23. érintette. - A koronázás jelentőségének túlértékelésétől joggal óv Elekes Lajos, A.középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig, Bp., 1964, 207-208. - Mátyás koronázásakor adta ki a koronázási dekrétumot, és a későbbi törvényekben a rendek gyakran kérték, hogy tartsa is be azokat. 1468:16. te. (Josephus Nicolaus Kovachich, Sylloge decretorum comitialium inelyti regni Hungáriáé, I. k. Pesthini, 1816, 201.); 1472: 15. te. (uo. 218,) Ez az articulus különösen tanulságos: „Ex quo articuli principaliores, in quibus lucidius libertates, et consuetudines Regni nostri continentur, in Decreto, tempore coronationis nostrae edito, enuchatius stabiliti sunt, de consilio Praelatorum, Baronum, et Nobilium Regni nostri, statuimus, ut ipsum Decretum, tempore coronationis praedictae factum, cum suis singulis Articulis, et clausulis, in eisdem articulis contentis, in suis vigoribus firmissime permaneant." — További Mátyás-kori törvényes hivatkozások: 1475:1. te. (uo. 221,) 1478:14. te. (Corpus Juris 386.) 6 A Corpus Juris legutolsó kiadásából idézzük: i. m. 472-480. (Bak más kiadást vett át, i. m. 152-154.) - Az oklevél fennmaradt kéziratos másolatait leírta: Josephus Nicolaus Kovachich, Lectiones variantes decretorum comitialium regni Hungáriáé, Pesthini, 1816, 21, 109-113. - A történetírás általi felhasználása már Bonfininál kezdődik, aki az 1496-1497-ben befejezett (vö. Kulcsár Péter, Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése (Humanizmus és reformáció I. k., Bp. 1973, 201.) könyvében a választási feltételeket Filipecz kancellár szájába adva írja le. A kancellár tartotta ugyanis állítólag az üdvözlő beszédet az új király előtt. (Antonius de Bonfinis, Rerum Ungaricarum decades, edd. I. Fógel, B. Iványi, L. Juhász, Tom. IV. Bp., 1941, 185-187., Decas IV. Liber IX. 197-212.) - A feltételeket tartalmazó Bonfini-féle Filipecz-beszéd más korabeli kéziratokban önállóan is előfordul, vö. Kulcsár i. m. 152-154.