Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején : II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte / 61–80. o.

A KIRÁLYI TANÁCS AZ 1490. ÉVI INTERREGNUM IDEJÉN (II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte) A középkori magyar állam legfelső államigazgatási szerve a királyi tanács volt, amely az 1386-os, 1401-es és az 1444 utáni interregnum idején a király helyett az uralmat gyakorolta.

1 Jogtörténészeink ezen megállapításához nem fér kétség, és így különösen érdekes annak vizsgálata, hogy a Mátyás halála és II. Ulászló megválasztása közé eső valamivel több mint három hónapos kormányköz idején sem változott-e meg a tanács királyt helyettesítő szerepe, és ha nem, akkor összetétele megegyezett-e a korábbi országos tanácsokéval, hiszen közbe esett Mátyás központosítási kísérlete. A királyi tanács interregnum alatti működése 1490-ben tehát egyben a Mátyás-kori rendszerre is felvilágosításokkal kell hogy szolgáljon. A kérdés megválaszolásához különösen alkalmasnak látszik egy történetileg és közjogilag egyaránt igen fontos forrás: az új király választási feltételei szövegének és létrejöttének vizsgálata. Hogy királyi választási feltételekből milyen jelentős következtetésekre lehet jutni, azt több mint két évtizeddel ezelőtt Mályusz Elemér mutatta be egy mesteri tanulmányában.

2 Mint ismeretes, Zsigmond megválasztásától kezdve királyaink a választás után, de még a koronázás előtt oklevélbe foglalták a választók által kidolgozott választási feltételeket,

3 a koronázáskor esküt tettek,

4 valamint dekrétumot adtak ki. Ez utóbbinak 1 Vö, Csizmadia Andor-Kovács Kálmán-Asztalos László, Magyar állam- és jogtörténet, Bp., 1972,140. 2

Mályusz Elemér, A magyarfendi állam Hunyadi korában, Századok 91 (1957) 47. 70-74. 3

Vö. Timon Ákos, Magyar alkotmány- és jogtörténet, 6. kiadás, Bp., 1919, 548-549. Eckhart Ferenc, A. szentkorona-eszme története, Bp, 1941, 72-73. — Csizmadia-Kovács—Asztalos i. m. 136. - Eckhart Ferenc, Magyar alkotmány- és jogtörténet, Bp., 1946, 86-88. - János M. Bak, Königtum und Stände in Ungarn im 14. - 16. Jahrhundert (Quellen und Studien zur Geschichte des östlichen Europa, Bd. VI.) Wiesbaden 1973, passim. Itt találjuk meg Zsigmond (1387), Albert (1437) és II. Ulászló (1490) választási feltételeinek kiadását. (132-133, 136-138, 152-156.) - I. Ulászló (1440) választási feltételeit Martinus Georgius Kovachich, Supplementum ad vestigia comitiorum apud Hungaros, II. k. Budae, 1798, 476-492, adta ki. - Hunyadinak kormányzóvá való megválasztása után a rendek által szerkesztett „potestatis gubernationis limitatio"-t dekrétum formájában kellett kiállítania: Martinus Georgius Kovachich, Vestigia comitiorum apud Hungaros, Budae, 1790, 253-261, Bak i. m. 144—146. - A csecsemőként megkoronázott V. László nevében nem állítottak ki választási ígéretet, ennek ellenére, amikor a kormányt 1453-ban ténylegesen átvette, dekrétum formában megerősítve adott ki egy, a rendek által szerkesztett, és tartalmilag a választási feltételeknek megfelelő' alkotmányjogi garanciákat tartalmazó oklevelet: Corpus Juris Hungarici. Magyar törvénytár. 1000-1526. évi törvénycikkek (a továbbiakban: Corpus Juris), Bp., 1899,