Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Borsa Iván: Egy kilenc évtizede aktuális levéltári probléma / 45–50. o.
Egy kilenc évtizede aktuális levéltári probléma 4 7 Hogy a közlött mellékletek minél áttekinthetőbbek legyenek, a közleményeket a három darab visszaadandó diplomatiai jelentés kivételével, folyószámokkal láttáméi. 1-8. vannak a porosz adatok, a 4. sz. jegyzék papírmintái 5., a 6. számúé 7. számmal lévén jelölve, 9-11. számmal jelölvék a dán közlemények, melyek közül különösen kiemelkedőnek tartom a 10. alatti memorandumot és a 11. számmal jelzett csomóban D. alatt levő „Die Papierfrage" czímű külön lenyomatot az Archivalische Zeitschriftből, mely mintegy kulcsot szolgáltat az egész kérdéshez. Mindkettőt Sedier V. A. koppenhágai államlevéltári segéd írta, 10. szám alatt dán követünk ekképp jellemezvén: „liegt der genannte Note — a dán kormány jegyzékét érti - noch ein von Dr. A. V. Secher eigens für den Gebrauch des königlichen ungarischen Ministeriums ausgearbeitetes Pro memoria bei, welches wohl als die wichtigste der Beilagen bezeichnet werden kann." Igénytelen véleményem szerint tehát ezen előzékenység már csak a jövő eshetőségek szempontjából is valami megfelelő elismerést érdemelne, amiért is bátorkodnék a nagyméltóságú Minisztériumhoz ez irányban teendő intézkedések végett esedezni. Az eló'iratok minden közleménnyel tisztelettel visszazáratnak. Budapest, 1889. szeptember 7. (A tisztázat kelte: szeptember 8.) rj r . p a uler Gyula s. k. Orsz. Levéltárnok. Az Országos Levéltár a jelentéssel együtt visszaküldte a 14 mellékletet is, melyek 3 kivételével a belügyi ügyiratban ma is megtalálhatók. Három melléklet (három csomó) a Külügyminisztérium által is megküldött papírmintákat tartalmazott, s ezeket 1889. szeptember 23-án az Országos Levéltár külön utasításra átvette, s azóta elkallódtak. Az új országos levéltári javaslat kapcsán első elintézésként átirat készült a közös külügyminiszterhez, melyben Teleki Géza belügyminiszter szeptember 12-én köszönetet mond az adatok beszerzéséért, visszaküldi a dán jegyzéket és a követségi jelentéseket, s kéri, hogy „Dr. Secher V. A. koppenhágai államlevéltári segédőrnek az általa beterjesztett JPromemoria' kidolgozásáért különös elismerésemet megfelelő módon kifejezni méltóztassék". Ezt követően az ügynek szeptember óta előadója Barabás Sándor miniszteri fogalmazó szeptember 18-án „Széli őméltósága utasításához képest" az ügyiratot ismét rövid úton megküldi az Országos Levéltárnak, „hogy saját szempontjából pótlólag az iránt is véleményezőleg nyilatkozni szíveskedjék, miszerint a jobb és tartós papír-nemek használata mely ügyiratokra nézve volna megkívánandó? " Pauler erre ismét a belügyi előadóíven, ill. annak betétívein a következő javaslatot tette: 1049/889 0. L. A fenti meghagyásra van szerencsém tisztelettel a következőket jelenteni. Az Országos Levéltár a papírkérdés felvetésénél abból a szempontból indult ki, hogy az annak idején az Országos Levéltárba kerülendő iratok tartós és jó papírra legyenek írva, s így a jövő számára biztosan conserváltassanak. Minthogy a jelenlegi miniszteri irattárak, a dolog természeténél fogva, csakis megelőző selejtezés útján fognak annak idején az Országos Levéltárba jönni, a selejtezés pedig az illető minisztériumoktól fog függeni, mert csak azok képesek a kellő megválogatást eszközölni, az Országos Levéltár nem tudja, mily iratok, illetve iratnemek fognak gondviselése alá kerülni, s így mely ékre. nézve kellene tehát a maga szempontját érvényesíteni. Ennélfogva csakis általánosságban fejezhetem ki azt az igénytelen véleményt, hogy mindazok az iratok, melyek történeti, kormányzati sat. sat. tekintetből fennmaradásra érdemesek, a fontosságukhoz mért jó és tartós papírra írassanak. Ilyenek volnának - hogy egész általánosságban példát is idézzek - a minisztertanácsi jegyzőkönyvek, az államrendőrségi, eventualisan történeti beccsel bíró, jelentések, tárgyalások, s bármely törvény előkészítésére szolgáló érdemleges tárgyalások javaslatok sat. sat. Közvetlenül és tüzetesen az Országos Levéltár csakis azokról az iratokról nyilatkozik, melyekről bizonyos, hogy gondviselése alá kerülnek,
