Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején, 1903–1922 / 23–43. o.
Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején (1903-1922) 39 tárcánál mindig is volt s olyan tárcához került át, amelynek keretében más közgyűjteményekkel, így a Magyar Nemzeti Múzeummal került együvé. Úgy látszott, hogy a Levéltár közigazgatási jellegű feladatai a minimumra fognak a jövőben csökkenni, és a tudományos feladatok kerülnek előtérbe. Lukács György közoktatásügyi népbiztos június 9-én Csánkit — nyugdíjügyének elintézéséig - rendelkezési állományba helyezte, Tóth-Szabó Pált pedig kinevezte az Országos Levéltár vezetőjévé, a korábbi V. fizetési osztálynak megfelelő illetményekkel. 50 Külső személynek az Országos Levéltár vezetőjévé történt kinevezését a tisztikar egy része nem fogadta szívesen. Tóth-Szabó a vele szemben nyíltan ellenséges Baranyait egy időre eltávolította a hivatalból, később azonban ismét visszarendelte oda. Hivatalos működésében - ezt a tisztikar tagjai később is elismerték — a levéltárügy szeretete, a Levéltár tudományos színvonalának emelésére irányuló törekvés és modern szellemű átalakításának vágya vezették. A „fehér" érzelmű tisztviselőkkel szemben türelmes volt, igazi bizalmasának azonban a fiatal, kommunista Pelz Bélát tekintették. Az általa összehívott „kari" értekezleteken minden tisztviselő kifejthette véleményét. 51 Tóth-Szabó hivatali működése egyébként rövid ideig tartott. Június 23-tól betegeskedett, helyette Maróthi vitte az ügyeket. A Tanácsköztársaság politikai célkitűzéseit az Országos Levéltár dolgozóinak egy része meggyőződésből támogatta. Lampérth cikket írt a Vörös Újságba és többek között azt javasolta, hogy az Országos Levéltár is tartson — a Nemzeti Múzeumhoz hasonlóan — a proletárok részére ismeretterjesztő előadásokat, ő maga - tisztviselőtársainak tudomása szerint - el is kezdett foglalkozni a jobbágyság történetének a polgári történetírásétól eltérő szellemben való megírásával. Maróthi elvállalta Tóth-Szabó helyettesítését és más módon is támogatta a Tanácsköztársaságot. Zákonyi belépett az egyesült kommunistaszocialista pártba és vállalta az esztergomi prímási és káptalani országos és magánlevéltárak kommunizálásának végrehajtásával kapcsolatos teendőket. Gagyi mára Tanácsköztársaság kikiáltása előtt is érintkezésben állt a kommunistákkal, a proletárdiktatúra idején pedig a budapesti kerületi katonai parancsnokság hírszerző osztályán teljesített szolgálatot. Pelz Tóth-Szabó megbízatását megelőzően néhány napig — főbizalmiként — maga vezette az Országos Levéltár ügyeit. Belépett a Pártba és minden erejével a Tanácsköztársaság megerősítésén dolgozott, (ő volt a belügyi népbiztosságon a főbizalmi testület jegyzője.) Antók Ferenc levéltári altiszt lelkes propagandát folytatott a proletáruralom érdekében és társait a Vörös Hadseregbe való belépésre buzdította. 52 A közoktatásügyi népbiztosság rendelkezése értelmében az Országos Levéltár személyzetének ki kellett egészülnie a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának személyzetével, amely levéltárat a Múzeumtól a Levéltárnak kellett átvennie. 53 Az időközben bekövetkezett politikai fordulat következtében ennek a rendeletnek a gyakorlati végrehajtása megszakadt, s újabb két évtizedet kellett várni, amíg az egybeolvadás megvalósulhatott. 50 OLY1. - 1919 -292 és 323. S1 0LY1. - 1919-412. 52 0LY1.- 1919- 393. 53 0LY1. - 1919- 372.
