Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején, 1903–1922 / 23–43. o.
38 Sashegyi Oszkár rendelt el s annak lefolytatásával - vizsgálóbiztosi minőségben — Török István miniszteri tanácsost bízta meg. 4 7 A Tanácsköztársaság kikiáltása után Horváth és bizalmi társai testületileg járultak Vágó Béla helyettes belügyi népbiztos elé s élőszóval, majd később írásban is kérték Csánki és Komáromy nyugdíjba helyezését, az ellenük felhozott állítólagos hivatali szabálytalanságok alapján, valamint Dörynek a Levéltárból való eltávolítását azzal az indokolással, hogy a megváltozott politikai viszonyok közé nem tud beilleszkedni. 8 A Török István által folytatott vizsgálat addigra lényegében lezárult. Anyaga jegyzőkönyvek és feljegyzések egész sorát tartalmazta, bennük a vádak, ellenvádak és cáfolatok hatalmas tömegével. A belügyi főbizalmi testület kiküldöttei március 27. és 31. között tartott ülésein előbb Török referált a vizsgálati anyagról, majd meghallgatták a vád és védelem képviseletében meghívott Csánkit, Komáromyt, Horváthot és a levéltári bizalmiak legújabb beadványa alapján Döryt is. A vizsgálati anyagból súlyosabb hivatali visszaélések nem voltak megállapíthatók, csak kisebb szabálytalanságok derültek ki. Kétségtelenül bebizonyosodott azonban, hogy a személyi torzsalkodások a levéltári légkört megmérgezték. Horváth Sándornak az előző évvége óta „különöshevességgel megnyilatkozó, önfegyelmezés híján való fellépése, tisztviselőtársainak adatok gyűjtésére való felszólításai — a főbizalmiak szerint — kétségkívül arra mutatnak, hogy a célba vett tisztító munka mellett a kilátásban levő vérmesebb előléptetési remények megvalósulását kívánta elősegíteni." Döry tagadta ugyan, hogy az első forradalmi események által megváltoztatott rendbe nem tudott volna beilleszkedni, bevallotta azonban, hogy az előző, népköztársasági kormányt „erősebb" kifejezésekkel illette, s törvénytelennek tartotta. A bizottság, a tények mérlegelése után, egyhangúlag megállapította, hogy „az Országos Levéltár személyzete körében az intézet tudományos tekintélyét és a személyzet egyetértő munkáját veszélyeztető olyan torzsalkodások, visszavonások és szabálytalanságok történtek, amelyek feltétlenül szükségessé teszik, hogy ott gyökeres rend teremtessék". A belügyi népbiztosnak tett jelentésében a bizottság Csánki és Komáromy azonnali nyugdíjaztatását és helyükbe „minden körülmények között külső tudományos tekintélyek alkalmazását' javasolta. Döry és Horváth az Országos Levéltárból más munkaterületre lenne áthelyezendő. Javaslatát ezzel zárta: „Véleményünk szerint ezek az intézkedések múlhatatlanul szükségesek ahhoz, hogy az Országos Levéltárban megzavart rend és fegyelem helyreállítassék és biztosítassék." 49 A belügyi népbiztosság május 13-án Csánkit szabadság címén felmentette az Országos Levéltár vezetésétől és annak átvételére dr. Tóth-Szabó Pál fővárosi levéltáros, egyetemi magántanárnak adott megbízást. Csánki ezek után benyújtotta nyugdíjaztatás iránti kérelmét. Komáromy, Döry és Horváth egyelőre rendelkezési állományba került. Júniusban a Tanácsköztársaság rendelkezése értelmében az Országos Levéltár feletti főfelügyeletet a belügyi népbiztosságtól a közoktatásügyi népbiztosság vette át. Ezzel a Levéltár végre kiszakadt abból a „segédhivatalszerű" helyzetéből, amelyben a belügyi 47 Uo. (1919- 1638). 48 OLK 148. -1921 - 14-24. 49 OL K 148. - 1922 - 14 - 7300. A főbizalmi testület kiküldötteinek 1919. április 2-i jelentése a belügyi népbiztoshoz. A kiküldöttek Wagner János, Domonkos Rezső, Jeszenak István és Antal Sándor voltak.
