Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején, 1903–1922 / 23–43. o.

Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején (1903-1922) 37 Lampérth főlevéltárnokként a VI., Horváth, Baranyai, Dénes és Herzog levéltárnokként a VII., Gagyi és Zákonyi allevéltámokként a VIII. fizetési osztályba került. A fogalmazói állásokat egyelőre nem töltötték be. A kezelő szakot nem szüntették meg. Szentkirályi volt kezelő főigazgató gondnoki címet és VII. fizetési osztálybeli besorolást kapott, Ányos volt kezelő igazgatóból helyettes gondnok lett, a VIII. fizetési osztályban, Guary, Válya, Pelz, Gerő és Miklóssy levéltári tisztek—illetőleg főtisztekként a IX. fizetési osztályba, Jánossy kezelő tisztként a X. fizetési osztályba került be. — A volt hivatalszolgák altiszti címet kaptak, közülük négyen (Antók Ferenc, Oláh József, Nagy Bálint és Magistrat Ferenc) bekerültek a IX. fizetési osztályba, a többi ötnek (köztük Szőllőssy Imre gépésznek) meg kellett elégednie a XI. fizetési osztállyal.

44 A státusrendezés során tehát minden tisztviselő egy fizetési osztállyal feljebb jutott, az altisztek most jutottak be először fizetési osztályba s lettek szolgákból teljes jogú közalkalmazottak. A rendezés utáni helyzet mégsem nyugtatta meg a kedélyeket. Amint a minisztérium elnökségén folyt tárgyalások eredménye kitudódott, Horváth Sándor hajszát indított Komáromy ellen s elérte, hogy a bizalmi testület tagjai lemondottak, illetőleg megbízatásukat visszavonták és új bizalmiakat választottak. Az új bizalmi testület tagjai Horváth Sándor országos levéltárnok, dr. Zákonyi Mihály országos allevéltárnok, dr. Pelz Béla országos levéltári tiszt és Antók Ferenc altiszt lettek. Horváth új minőségében felkérte Csánkit, újból nyilatkozzék, mikor kíván nyugdíjba menni, Csánki azonban a nyilatkozattételt megtagadta.

45 Csánki nyugdíjba menetelével Horváthnak kilátása nyílt volna arra, hogy a Vili. fizetési osztályból nem a VIL-be, hanem egyenesen a VI.-ba rukkol. Ezért aztán — Komáromy szavai szerint — „állandóan szította a kis státusokban rendszerint mutatkozó gyűlölködés és elégületlenség lappangó tüzét". Horváth és a szintén elégedetlen Dénes gyűjtötték a vádakat és panaszokat Csánki és Komáromy ellen és annak érdekében agitáltak, hogy ellenük vizsgálat megindítását kérjék. Komáromy tudta, Horváthot és társait az a remény fűti, hogy a két főtisztviselő letörésével szédítő perspektíva nyílik meg előttük, amilyenre addig még álmukban sem mertek gondolni. Néhány héttel később így ír erről: „Lélektanilag mérlegelve a dolgot, ezek a titkos remények, az V. vagy pláne a IV. fizetési osztálynak a régóta sanyargatott hivatalnokok képzeletbeli Eldorado-ja többé-kevésbé, talán öntudatlanul is, mindenkit befolyásoltak. Mert hiszen gyarló emberek, legfőképpen pedig a letűnt korszak erkölcseiben fölnevelt és idomított bürokraták vagyunk, kiknek érzelem- és gondolatvilágát, vágyait és törekvéseit, értelmi és erkölcsi színvonalát, egyszóval egész lelki tartalmát máról holnapra megváltoztatni még a forradalmi nagy átalakulások sem voltak képesek."

46 Elsőnek Komáromy kérte vizsgálat megindítását (január 22-én), mégpedig Horváth ellen, a tisztviselők lazítása, gyanúsítás és rágalmazás miatt. Ezután Horváth szerkesztett beadványt (január 27-én) Csánki és Komáromy ellen, s ezt számos tisztviselőtársával is aláíratta. Végül (február 4-én) Csánki is kérte a vizsgálatot önmaga tisztázására. Ezek után a belügyminiszter február 21-én a beadványok egész anyagát felölelő vizsgálatot 44

0LY 1. - 1919-310(361). 45 OL K 148. - 1922 - 14 - 7300. Csánki promemoriája: „A vizsgálat előzményeinek legrövidebb története." 1919. március. 46 Uo. Komáromy 1919. február 28-i feljegyzése.