Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején, 1903–1922 / 23–43. o.
36 Sashegyi Oszkár Meg kell állapítanunk, hogy a memorandumban foglaltak nem valami „forradalmi követelések", hanem az Országos Levéltár személyzetének indokolt és méltányos kívánságai voltak. Amellett Csánkival szemben - minden addigi személyi ellentétet, kifogást és panaszt félretéve — lojálisnak mutatkoztak. Komáromy András, aki nemcsak jó történetíró és kitűnő levéltáros volt, de akit feltétlenül a haladó gondolkodású értelmiségiek között kell számon tartanunk, a bizalmi testület fejeként csillapítólag hatott a kedélyekre, bár a múltban ő maga, szenvedélyétől elragadva, sokszor élesen szembe került Csánkival. Attól kezdve azonban, hogy Horváth Sándor levéltárnok a katonaságtól leszerelt és december 9-én az Országos Levéltárba visszatért, Komáromy egyre kevésbé tudott úrrá lenni a forrongó kedélyeken. Horváth, régi sérelmeit el nem feledve, szenvedélyes agitációt folytatott annak érdekében, hogy Csánki ne zárhassa el az utat a többi tisztviselő elől a státusrendezés utáni újabb előléptetésre azáltal, hogy a létszám feletti helyzetéből visszakerül a Levéltár rendszeresített létszámába s azt kívánta, hogy Csánki a státusrendezés után azonnal nyugállományba kerüljön. Emiatt a bizalmi férfiak 1919. január 8-án Csánkival megbeszélést folytattak, majd 9-én újabb értekezletre hívták össze a Levéltár tisztviselőit. Csánki közölte a bizalmiakkal, hogy a minisztérium a státusrendezésnél figyelembe szándékszik venni a Levéltár dolgozóinak memorandumában foglaltakat s azokat kombinálja saját tervezetével. Csánkinak az V., esetleg a IV. fizetési osztályba sorolásának ügyét a minisztertanács elé viszik majd, s ugyanoda terjesztik Dénes Miklós ügyét is, aki egyébként nem léphetett volna elő a Vll.-ból a VI. fizetési osztályba. (Dénes volt az elégedetlenek egyike, aki a memorandum szerkesztésében szintén nem vett részt.) Végül Csánki kijelentette a bizalmiak előtt, hogy az V. vagy IV. fizetési osztály elérése után, de legkésőbb 1919. május 15-én véglegesen nyugalomba vonul. A január 9-i értekezleten Horváth Sándor, Csánki ígéretével meg nem elégedve, különböző vádakat hangoztatott a hivatalfŐnök ellen és azt követelte, hogy magasabb fizetési osztályba való kinevezése után azonnal nyugdíjazzák. Komáromy, aki Csánkinak ígéretet tett. hogy a tényleges szolgálatban való megmaradását támogatni fogja, a jelenlevőket józan megfontolásra intette, az értekezlet azonban Horváth indítványát nagy szótöbbséggel elfogadta és utasította a bizalmi férfiakat, hogy az erre vonatkozó határozatnak érvényt szerezzenek. 42 A belügyminisztérium elnöksége, amikor a Levéltár státusrendezését — a bizalmi férfiak jelenlétében — tárgyalta, úgy döntött, hogy Csánki július 1-én menjen nyugdíjba. A státusrendezés az Országos Levéltár személyzetét végre az Őt a méltányosság szerint megillető besoroláshoz juttatta. A Levéltár vezetője országos levéltári főigazgatói címet kapott. A főigazgató Csánki lett, aki visszakerült a Levéltár státusába és személy szerint helyettes államtitkári címmel a IV. fizetési osztályba sorolták. A főigazgató helyettese, országos levéltári igazgatói címmel és az V. fizetési osztályba sorolva, Komáromy lett. Tagányi egyelőre szám feletti állományban maradt s be kellett nyújtania nyugdíjaztatás iránti kérvényét, majd március végével nyugdíjazták. 4 3 Maróthi, Döry és 42 Uo. Az 1919. jan. 9-i értkezlet jegyzőkönyve. 43 OLK 148. - 1926 - 14 - 2313 (1919 - 1157).
