Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején, 1903–1922 / 23–43. o.
34 Sashegyi Oszkár gyakran zavarba hozta az iránt, hogy ki az Országos Levéltár tulajdonképpeni vezetője." 39 A Wekerle-féle költségvetési terv Csánki javaslatait részben figyelembe vette: az addigi 4 fogalmazói állás helyett csak hármat vett fel, viszont létesített egy V. fizetési osztálybeli levéltári igazgatói állást, altiszti állás szervezésétől viszont eltekintett. Wekerle azonban e szerény terveket sem tudta már valóra váltani. A katonai összeomlás maga alá temette az egész dualista Monarchiát, amelynek keretei között az Országos Levéltár személyzete majd fél évszázadon át várt az őt megillető anyagi és erkölcsi megbecsülésre, de abból csak morzsákat kapott. 2. Két forradalom (1918-1919) 1918 novemberében, a polgári demokratikus forradalom győzelme után, más intézmények dolgozóihoz hasonlóan az Országos Levéltár tisztviselői is szervezkedni kezdtek anyagi és erkölcsi érdekeik védelmére és e célból bizalmi férfiakat választottak. A titkos szavazással megejtett választáson csak a fogalmazói és kezelő szakbeli tisztviselők vettek részt (a hivatalszolgák nem) s ennek folytán a bizalmi férfiak közé csak őket képviselő tagok kerültek be. Csánki Dezső vezető országos főlevéltárnok november 19-én közölte a belügyminisztérium „fogalmazási karával", hogy az Országos Levéltár tisztikara dr. Komáromy András országos levéltárnokot, Maróthi Rezső országos levéltárnokot és dr. Ányos Lajos kezelő igazgatót választotta meg bizalmi férfiakul. 40 Közülük Komáromy volt az, akiről kétségtelenül megállapítható, hogy örömmel üdvözölte és őszintén támogatta az önálló, független Magyarország demokratikus átalakítását célzó politikai és társadalmi törekvéseket. A Károlyi-kormány sürgősen megoldandó feladatai közé tartozott a vesztett háború után nyomorgó közalkalmazottak helyzetének javítása, amit többek között státusrendezés útján igyekezett elérni. Ezzel függ össze, hogy a Levéltár összes személyzete értekezletet tartott, amelyen mindnyájan elmondhatták panaszaikat és kívánságaikat. Ezt követően a Levéltár dolgozói november 20-án memorandumban tárták a belügyminiszter elé már többször felpanaszolt, de kívánatos és méltó módon meg nem oldott, mostohán elhanyagolt anyagi helyzetük megjavítására irányuló javaslataikat. A memorandumot Komáromy, a bizalmi férfiak seniora, valamint dr. Lampérth Géza országos levéltárnok, Szentkirályi György kezelő főigazgató és Antók Ferenc hivatalszolga írta alá. A tisztviselői személyzet az alábbiakat javasolta: 1. Mind a fogalmazói, mind a kezelő szakon levő tisztviselők egy fizetési osztállyal feljebb legyenek besorolva, tehát a segéd fogalmazók a IX., a fogalmazók a VIII., az országos allevéltárnokok a VII., az országos levéltárnokok a VI., az országos főlevéltárnok pedig az V., a kezelői szakon a levéltári tisztek a IX., a kezelő igazgató a VIII., a kezelő főigazgató a VII. fizetési osztályba kerüljenek, a két gyakornok pedig legalább a X. fizetési osztálynak megfelelő segélydíjat kapjon. Tagányi Károly, a Levéltár „nagyérdemű és tudományú tisztviselője" létszámon felüli helyzetének meghagyásával, szintén lépjen elő, a VII.-bői a VI. fizetési osztályba. 39 Uo. (1918 - 1219). 40 OLK148. - 1919-5 -1973(1918-9861).
