Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején, 1903–1922 / 23–43. o.

Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején (1903-1922) 33 vagy létszámon felül helyezésük a tisztviselői kar többi tagja számára megnyithatta a lehetőséget az előlépésre, s így fizetésük emelkedésére. A vonatkozó törvényt életbe léptető minisztertanácsi határozat - hogy a végrehajtás során előfordulható méltánytalanságokat kiküszöbölje — lehetővé tette a szám feletti állományba kerülő tisztviselőnek a vezetésben való meghagyását, sőt magasabb rangosztályba helyezését is. A végrehajtásra nézve Csánkinak előterjesztést kellett tennie. Ebben — az új épület építésére és a várható átköltözésre hivatkozva — fontosnak mondja, hogy ő maradjon a Levéltár élén s újból kéri, helyezzék az V. fizetési osztályba. Tagányi megtartásához viszont — szerinte - nem fűződik közérdek, Ő „azonnal nyugalomba helyezhető, vagy jelenlegi állásában való meghagyása mellett" — tehát előléptetés nélkül — „szám felett volna vezetendő". Komáromyról azt állította, hogy „vezetésre nem alkalmas", mégis őt javasolta a főlevéltárnoki állásra. Hozzáfűzte azonban, akár Tagányi, akár Komáromy lép elő, csak főlevéltárnok-helyettesi vagy osztálytanácsosi címet kapjon. A két megüresedő országos levéltárnoki állásra Döry Ferencet és Lampérth Gézát, allevéltárnoknak Baranyai Bélát és Dénes Miklóst javasolta. A két ekként megüresedő fogalmazói állást viszont ne töltsék be s a megmaradó pénzből adjanak neki személyi pótlékot addig, amíg az V. fizetési osztályba való emelésére költségvetési lehetőség nincs. Döry, Lampérth, Baranyai és Dénes kinevezését Ugrón Gábor belügyminiszter 1917. július 26-án írta alá.

36 Csánkira és Tagányira nézve egyszerűen létszámon felül való vezetésüket rendelte el, Komáromynak pedig - a minisztertanács jóváhagyásával kieszközölte az uralkodótól a főlevéltárnoki kinevezést. A kinevezés megtörténtéről 1917. augusztus 6-án azzal értesítette a Levéltár vezetését megtartó Csánkit és a kinevezettet, hogy Komáromy csak a főlevéltárnoki illetményekben részesülhet, de nem igényelheti a főnöki vagy vezetői hatáskörrel való felruházást.

3 7 1918 nyarán Wekerle Sándor akkori miniszterelnök státusrendezést tervezett, majd nekifogott az 1918/19. évi állami költségvetés előkészítésének. Az előbbi kapcsán Csánki június 15-én ismét az Országos Levéltár főnökének az V. fizetési osztályba való helyezését hozta javaslatba, mégpedig egy - akkor üres — fogalmazói állás feláldozása árán. Másik javaslata az volt, hogy a 9 hivatalszolgai állás egyikét szervezzék át altiszti állássá. Ez utóbbi indokolásául felhozta, hogy „az Országos Levéltár hivatalszolgáinak nagy része nem csupán közönséges küldönc munkát végez, hanem intelligenciát, tudást és tapasztalatot is kívánó levéltári felszerelési, sőt olykor rendezési munkát is. Ennélfogva — írja az egyik hivatalszolgai állásnak altiszti állássá való átszervezése az egész hivatalszolgai személyzet önérzetét és munkakedvét is emelné."

38 Csánki ezúttal egy altiszti rangba sorozott házfelügyelői állás szervezésére gondolt. Az állami költségvetés előkészítésével kapcsolatban Csánki e javaslatait augusztus 25-én megismételte. Azt is kérte, hogy a főlevéltárnok „az Országos Levéltár igazgatója" címet kapjon, a kezelő főigazgató címét pedig változtassák gondnok-ra, a kezelő igazgatóét levéltári főtiszt-re. „A tapasztalás szerint ugyanis a közbeszédben — úgy a hivatalban, mint a hivatalon kívül — a kezelő jelzőt el szokták hagyni, s az illetőket csak főigazgatónak, illetőleg igazgatónak szokták nevezni, ami a be nem avatottakat eddig is 36

OL K 148. - 1917 - 14 - 25595. 3 7

OL K 148. - 1917 - 14 - 25203. 38

OL Y 1. - 1922 - 789 (1918 - 883). 3 Levéltári Közi. 77-78.