Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején, 1903–1922 / 23–43. o.

' 32 Sashegyi Oszkár romynak ezután hosszabb vidéki körútra kellett indulnia, a törvényhatósági levéltárak helyzetének megvizsgálására. 1913 novemberében — a következő évi költségvetés előkészítése kapcsán - Csánki ismét kérte V. fizetési osztályba sorolását. Ez alkalommal így jellemzi a helyzetet, ami azáltal állt elő, hogy Pauler utódait csak a VI. fizetési osztályba nevezték ki: Ez „az országos főlevéltárnoki állás s vele együtt az egész Levéltár lefokozdsa gyanánt jelentkezvén, mind be-, mind kifelé hivatalos tekintélyök sülyedését idézte elő" (ti. a főnökökét). A hangulatot így jellemzi: „A méltányos előmenetel hiánya természetszerűleg állandó elégedetlenséget, sőt elkeseredést okoz a levéltári tisztviselők körében, s munkakedvüket megbénítva káros visszahatással van a hivatal érdekeire." Csánki ekkor (bár előző évi kívánságait csak részben teljesítették) a kormányutasítás értelmében új állásokat nem kérhetett, csak azt jelezte, hogy délutáni különmunkával igyekszik bizonyos feladatokat elvégeztetni.

3 la A világháború éveiben a tisztviselők egy része katonai szolgálatra vonult be s így kiesett a hivatali munkából. Barabás Samu 1915-ben nyugalomba vonult, a megürült országos levéltárnoki állásra Maróthy Rezsőt, allevéltárnokká Herzog Józsefet, fogalmazóvá Zákonyi Mihályt nevezték ki.

32 A következő évben Iványi Béla országos levéltári fogalmazóból egyszerre egyetemi nyilvános rendes tanárrá lett Debrecenben. A felszabadult fogalmazói állásra Gagyi Jenő került.

33 Az állami költségvetések összeállítására adott utasítások már a háború előtt jóformán minden státusrendezést kizártak, a háború kitörése óta pedig szó sem lehetett új állások szervezéséről. Ezért nem kerülhetett be Csánki az V. fizetési osztályba, s maradtak megvalósítatlanul az ő státusrendezési javaslatának egyéb lényeges pontjai is. A köztisztviselők helyzete ebben az időszakban általában rosszabbodott, az Országos Levéltárban pedig - ahol már azelőtt is mostoha volt - még sanyarúbbá vált. Csánki joggal írta 1916 novemberében, az 1917/18. évi költségvetés előkészítése kapcsán, hogy „az Országos Levéltár még mindig olyan mostoha előléptetési viszonyok között van, melyek sem a Levéltár tisztikarának qualificatiojával és működésével, sem azzal az elbánással nem egyeztethetők össze, melyben a közszolgálat más ágában működő tisztviselők részesülnek". Ugyanakkor azt a kívánságát is kifejezte, hogy „az állami szolgálat más ágaiban már keresztülvitt státusrendezés ... az Országos Levéltár tisztikarára is kiterjesztessék".

34 Tisza István lemondása után az Esterházy kormány - törvényes felhatalmazással — különleges intézkedéseket tett a tisztviselőréteg helyzetének javítására. így pl. azokat az (V.-XI. fizetési osztályba sorolt) állami tisztviselőket, akik teljes nyugdíj összegre igényt adó szolgálati idővel rendelkeztek, nyugalomba helyezésükig a költségvetésileg megállapított létszámon felül helyezte s az így felszabaduló állásokat betöltötte.

35 Az Országos Levéltárban ilyen szolgálati idővel ketten rendelkeztek: Csánki Dezső országos főlevéltárnok (36 év) és Tagányi Károly országos levéltárnok (38 év). Az ő nyugdíjazásuk 3ia

OL Y 1. - 1922 - 789 (1913 - 2356). 3 2

OL K 148. - 1915 - 14 - 31330. 33

OLK 148. - 1916 - 14 - 17552. 34

OL Y 1. - 1922 - 789 (1916 - 1379). 35

1917: IX. te. 10.§.