Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - KRÓNIKA - Szabó Ferenc: Páhi Ferenc (1903–1978) / 303–304. o.

KRÓNIKA PÁHI FERENC 1903-1978 A vidéki levéltárosok sokat tapasztalt, már a felszabadulás előtt szolgálatba lépett, maroknyi gárdájának egyik jól ismert és megbecsült tagját ragadta el a halál 1978. július 12-én Páhi Ferenc személyében. Az 1950 előtti Csongrád megye iratait őrző és hivatalos nevét többször megváltoztató szentesi levéltár vezetőjeként azok közé tartozott, akik a belső munka igényességével, a levéltáros hivatás átérzésével éppúgy elismerést szereztek, mint személyiségük erejével. Páhi Ferenc tekintélyt parancsoló megjelenésével, barátságos kulturáltságával rangot tudott adni a levéltárnak. Életútja két élesen elkülönülő szakaszt mutat. A sok bizonytalansággal és méltatlansággal teli első negyvenhét esztendőt 1950-től végre közel huszonkét évi alkotó levéltáros és vezetői munka követte. Kilencgyermekes férfiszabó kisiparos fiaként 1903. szeptember 1-én Szentesen született. Egész életét szülővárosában élte le. A helyi gimnázium első négy osztályának elvégzése után a kiskunfélegyházi tanítóképzőben tanult, és 1921-ben tanítói oklevelet szerzett. Miután tanítói állást nem kapott, 1921 őszén kisegítő napidíjasként Szentes város alkalmazásába lépett. A következő esztendőben irodasegédtiszti minőségben sikerült elhelyezkednie Csongrád megye közigazgatási apparátusában. (Szentes 1950-ig megyeszékhely volt.) A kiváló képességű, nagy munkabírású fiatalember hamarosan azt érezte, hogy jóval többre képes, mint amit beosztása kíván. Nagy akaraterővel, az éjszakákat is tanulásra fordítva, a napi munka mellett 1931-ben államtudori, 1932-ben jogtudori oklevelet szerzett a szegedi egyetemen. Hiába volt kettős doktorátusa, nem léptették elő a fogalmazói karba. Előbb irodaigazgató lett, majd 1940-ben végre elnyerte a vármegyei fó'levéltárnoki állást. (Ténylegesen már 1935 májusától kezdve végzett levéltárosi teendőket is.) Jellemző a korabeli Csongrád megyei vezetés szemléletére, hogy 1931-ben a megyei levéltárosi állást megszüntették és csak 1940-ben rendszeresítették újra. A levéltár éveken át bezárva állott. Az egyéves, Országos Levéltárban töltött gyakorlat után hivatalba lépő Páhi Ferencet a háborús években közigazgatási feladatokkal halmozták el, a levéltári munkával csak ritkán és szinte titokban foglalkozhatott. 1945-ben Pápán és környékén munkaszolgálatos volt, majd hadifogságba esett, ahonnan 1945 nyarán betegen került haza. A felszabadulás után ismét a közigazgatási munkára osztották be. 1945 őszétől hathónapos igazgatási tanfolyamot vezetett, majd 1949 februárjáig a megyei árvaszék ülnöke, utóbb elnökhelyettese volt. Az alispáni hivatalban, majd a tanácsalakulás után az igazgatási osztály munkatársaként dolgozott. A megyei levéltárak államosítása során megszervezett Csongrád megyei Közlevéltárnak 1950. november 25-én ő lett az első vezetője, s ebben a beosztásban tevékenykedett 1972. január végén bekövetkezett nyugdíjazásáig. Rendkívül gazdag közigazgatási tapasztalattal, széles körű és gyakorlati jogi ismeretekkel felfegyverkezve - élete delén túl - kezdhette el a levéltárkialakító munkát néhány beosztottjával. A szakmai ismereteket jól elsajátítva, saját ügyének tartva a levéltár fejlesztését, egy évtized alatt sikerült elvégeznie az intézmény anyagának a kor szintjén álló rendezését, segédletekkel való ellátását. 1959-ben méltán írták jellemzésében: „Jó szervező, rendszerető, fegyelmezett, szorgalmas levéltáros, munkatársaihoz a viszonya példás. Az idősebb levéltárosok között az egyik legmegbízhatóbb levéltárvezetőnk."