Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején, 1903–1922 / 23–43. o.

Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején (1903-1922) 29 János által készítendő elintézéstervezetek felülvizsgálatával. Lampérthnak, aki addig a kincstári és régi országos levéltári osztályt vezette, most teljes idejében nemességi ügyeket kellett intéznie. Tagányit viszont Csánki felmentette a kancelláriai osztály vezetésétől és a kincstári osztály vezetésével bízta meg.

21 Hogy a kedélyeket lecsillapítsa s legalább az elégedetlenkedő, szenvedélyes természetű Komáromyt leszerelje, számára az országos levéltárnoki címet és jelleget,

22 majd egy évvel később, amikor erre lehetőség volt, a valóságos országos levéitárnoki állást is kieszközölte. Csánki kétségtelenül nagy energiával fogott hozzá a Levéltár ügyeinek irányításához. Abban a tudatban, hogy a minisztérium bizalmát és támogatását teljes mértékben élvezi, elődjénél merészebben nyúlt bele a státus dolgaiba. így mindjárt 1912 márciusában az üresedésben levő fogalmazói állásra nem a soron következő dr. Dénes Miklóst ajánlotta, aki akkor kezelő igazgatóként működött, hanem dr. Iványi Bélát. Dénest még ugyanabban az évben másodszor is praetereálták, der. Herzog József fogalmazóvá történt kinevezésével. Kárffyt, akit már Tasnádi nyugdíjazásra javasolt, 1912-ben valóban nyugállományba helyezték s így Döry Ferenc fogalmazó, szám feletti allevéltárnok számára megnyílt a lehetőség, hogy az allevéltárnokok költségvetésileg megállapított létszámába bejusson.

23 A költségvetésben rendszeresített két gyakornoki állásra Csánki javaslatára 1912 áprilisában dr. Lutter János díjtalan fogalmazógyakornok és dr. Zákonyi Mihály gimnáziumi tanár nyert kinevezést. A vonatkozó javaslatban Csánki megemlítette, hogy „az Országos Levéltárban ez idő szerint öt tisztviselő nem teljesít — a felhalmozódott és az új épülettel kapcsolatban a legközelebbi időben még inkább halmozódó hivatalos teendők nagy kárára — különféle okok miatt szolgálatot".

24 Ugyancsak a minisztérium támogatására számítva - és elsősorban az új épületbe való átköltöztetés előkészítésére hivatkozva — kért Csánki még az 1912. évre négy szám feletti gyakornokot, 1913-ra pedig státusrendezést. A költségvetési előirányzat benyújtásakor azt hangoztatta, hogy új állások rendszeresítésére azért van szükség, mert nemcsak az átköltözés igényel több embert, hanem utána is sok munka vár a tisztviselőkre. Az új épületben növekedni fog a Levéltár forgalma, látogatottsága, „s itt lesz legfőbb ideje annak, hogy évtizedek mulasztását pótolva, komolyan hozzálássunk a Levéltár óriási anyagának megkezdett, de félbehagyott rendezéséhez, szem előtt kell tartanunk még a levéltári kiadványok s a törvényhatósági levéttárnokok képzésére szolgáló levéltári tanfolyam tervét is." A státusrendezést indokolta az is, hogy az Országos Levéltár személyzete — más állami intézményekéhez viszonyítva — mostoha elbánásban részesült. Különösen nagy volt a lemaradás a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv státusviszonyaihoz képest. A bécsi levéltárban, amely anyagára nézve kisebb volt és nemességi ügyek intézésével nem foglalkozott, a 18 főnyi fogalmazó személyzetből 6 volt a magasabb (V. és VI.), 8 a középső (VII. és VIII.) és csak 4 az alsóbb fizetési fokozatokban, ezzel szemben az Országos Levéltárban 14 fogalmazó szakbeli tisztviselőből 1 volt a magasabb, 2,

OLYl. - 1912- 1-85. 22

OLK 148. - 1912 - 14 - 2051. 23

OLK148. - 1912- 14 -5892. 24

OL K 148. - 1912 - 14 - 1945. Csánki a felfüggesztett Pettkóra, a nyugdíjaztatás alatt álló Kárffyra és a papíron a Levéltár státusába tartozó Karlovszkyra, valamint az akkor üressé lett levéltári tiszti és gyakornoki állásra célzott.