Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - IRODALOM - Bendefy László: Ulbrich, Karl: Allgemeine Bibliographie des Burgenlandes. VIII. Theil: Karten und Pläne. 2. Halbband: Pläne und Register. Eisenstadt, 1972 / 288–292. o.

Irodalom 291 megvizsgáljuk: milyen ütemben és irányban történt Vas és Sopron megye községeinek (falvainak, pusztáinak) felmérése a 18. és 19. században. Jelen századunkra ugyanis már kevés felmérni való maradt. A személynevek mutatója a magyar geodéziatörténet vonatkozásában még egy szempontból különös jelentőségű. Különösen a 19. századbeli geometrak között egész sor olyan mérnök nevével találkozunk, akiket a magyarországi térképanyagból éppen csak ismerünk, de érdemi munkásságukról jóformán semmit sem tudunk. Ulbrich katalógusából kiderül, hogy e félig-meddig ismert geometrak közül egyesek a mai burgenlandi területen 10-20, sőt ritkább esetben 40-50 község térképét is elkészítették; méghozzá igen szépen kidolgozott, színezett mappákat. Ulbrich gyűjtésének egyik legnagyobb szenzációja az 1785-1790 közötti évekből származó, II. József rendeletére készült kataszteri felvételekből megmentett kollekció. Körülbelül 145 községnek összesen 700-1000 lapját tartalmazza. Az Esterházy-uradalom kismartoni térképtárában maradtak fenn csonkítatlanul és tisztán számunkra, ül. korunkra. Talán ez a gyűjtemény az, amely a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot a 18. század utolsó negyedéből származó térképi anyagban. A X. részbe sorolt, Burgenlanddal szomszédos területek községei - a fentabb adott öt csoporton belül - betűrendben követik egymást. A szerző elsősorban azokat a községeket dolgozta fel, amelyek közvetlenül határosak az egykori Várvidékkel. Eljárását indokolja az, hogy a határ a történelem folyamán több ízben is változott. Ezért kivételesen beljebb is megy helyenként, ha az ideiglenes határ messzebb került a mai magyar-osztrák (stb.) határtól. Ebben a vonatkozásban különösen fontos a keresésnél a XIII. jelű területi és helységnévmutató. Hálásak lehetünk a szerzőnek azért a könnyebbségért, hogy a burgenlandi helységneveket nemcsak a mai német, hanem régi magyar alakjukban is közli. Nyilván: a történeti forrásokban is hol magyar, hol német, horvát, sőt néhol latin alakjukban jelennek meg a helység- vagy egyéb földrajzi nevek. A kutatók munkáját könnyíti meg Ulbrich dr. kétnyelvű mutatóinak korrekt feldolgozási módja, s ezzel egyben fölöslegessé teszi Karl Semmelweiss „Verzeichnis der burgenländischen Ortsnamen, Eisenstadt, 1954." c. munkájának párhuzamos használatát. Megemlítem, hogy Szombathelynek több részletes várostérképe is szerepel a katalógusban. Többségük a városi víz- és gázvezetékkel kapcsolatos. Nem lett volna érdektelen felvenni az anyagba a római kori Savaria vízvezetékeiről régészeink által készített térképeket is. Savaria ugyanis a Kőszeg Rohonci hegységből, a Rohonc (Rechnitz) község határában fakadó hegyi forrásokból nyerte vizét és az aquaeductus teljes hosszában fel van tárva. A III. rész XI. fejezete a Burgenlandra vonatkozó legfontosabb szakirodalmat foglalja össze. Történészek, geográfusok, geodéták és a tartomány jó felkészültségű kutatói egyaránt sok értékes anyagot találnak majd ebben a részben. Az anyag összeállításának válogatás az alapja, és mint minden válogatáshoz, ehhez is fűzhetnénk egy-két szót. A szakirodalom és a VIII.5.»és 6. fejezet valahogy kiegészítik, illetve kell hogy kiegészítsék egymást. Ennek ellenére kiütköznek bizonyos kisebb hiányosságok, amelyek — a szerző közlése szerint - egy most készülő földtudományi kötetben kapnak majd helyet. A II. kötet szerzői előszavában több lényeges dologra hívja fel az olvasók figyelmét a szerző. Az egyik az, hogy a kismartoni Wolf-múzeum térképgyűjteményének néhány értékes darabja a múzeumból svájci magángyűjteménybe került, s ezek a kutatók számára hozzáférhetetlenek. A helytörténeti kutatások számára legfontosabb példányok azonban a kismartoni tartományi múzeumban megtekinthetők. A következőkben arról értesülünk, hogy a kismartoni Esterházy-levéltár térképeit Ulbrich kéziratának lezárása «fű« átszámozták, s így a szerzőnek nem volt módja az új jelzetek átvezetésére. Hasonlóképpen: mivel a Bundesamt für Eich- und Vermessungswesen áttér az adattárban tárolt anyag nyilvántartásának automatizálására és a kiszolgálást számítógépekkel intézik, át kellett számozni a kataszteri térképanyagot is. Ezért a kódrendszert 5 jegyűvé kellett átalakítaniuk. A katalógus az új kódokat nem tartalmazza, de a térképek gyakorlatilag (némi időveszteséggel) megtalálhatók. A bécsi egyetem földrajzi tanszéke az egyetem új épületébe költözött. Emiatt a térképgyűjtemény elhelyezését is a megváltozott körülményekhez kellett igazítani. A gyűjteményt Ulbrich dr. kéziratának lezárása után teljes egészében átszámozták. Hogy mi se maradjunk ki a felsorolásból, megemlíti a szerző, hogy az Országos Széchényi könyvtár térképtárában is átszámozást hajtottak végre. Az új jelzetekről ez ideig még egyetlen kutató sem kapott közelebbi felvilágosítást. 19*