Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - IRODALOM - Bendefy László: Ulbrich, Karl: Allgemeine Bibliographie des Burgenlandes. VIII. Theil: Karten und Pläne. 2. Halbband: Pläne und Register. Eisenstadt, 1972 / 288–292. o.

290 Irodalom Ezért a térképszerkesztők, hogy a mappáikat bárki használhassa, a kész térképekre különböző rendszerű mérföld-léptékeket alkalmaztak. Nálunk, Közép-Európában, általánosan a német, az osztrák, a magyar mérföldléptékek megadását kívánták meg; azonban kivételesen a párizsi ölön (toise) alapuló mérföld-léptékkel is találkozunk (például a Mikoviny-féle térképeken). Ezek a térképek vagy úgy készültek, hogy a helységek közötti távolságokat a mappa szerkesztése előtt számították át valamilyen mérföldre s ez esetben mérföldekben számoltak és szerkesztettek - vagy az eredeti felmérésnél használt ölekben szerkesztették meg a mappát és utólag számítottak és szerkesztettek hozzá mérföldes léptéket. De még az előbbi esetben is legfeljebb egy fajta mérfölddel, például az osztrákkal vagy a magyarral számoltak és szerkesztettek, a többi (német, francia stb.) mérföld arányos hosszát pedig egyszerűen kiszámították és felrajzolták. Ezért a több fajta lépték közül a térképpel mindig csak egyetlenegynek van szerves kapcsolata. Következésképpen: ha egy térképen többfajta mérföld-léptéket találunk, azokkal mindig baj van! Nem felelnek meg pontosan egymásnak. .(A számítási elhanyagolások és a felrakás elkerülhetetlen pontatlanságai miatt az nem is lenne lehetséges.) Nos, Ulbrich katalógusa még ezekre a differenciákra is utal, mégpedig ismét %-os formában. Mivel a II. kötetben csakis községi térképeket csoportosított a szerző, az előbbiekhez hasonló problémák e kötetben nem adódnak. E térképek túlnyomó többségükben az 1770-es évek óta keletkeztek s így vagy a II, József-féle felmérés 1:28 800-as, vagy a III. katonai felmérés 1:75 000-es méretarányához igazodnak. Az eredeti kéziratos, még színezett kataszteri térképek és a budapesti Államnyomdában készült nyomatok nagy tömege mellett tekintélyes számú 18. századi birtoktérképekre is akadunk. Ezek többsége a kismartoni Esterházy-, illetve a vörösvári Erdődy-uiadalomhoz tartozó birtokokra utal. A térképek szerzői között legnagyobb számban magyarokat találunk. Csak példaként említek néhányat: Adler Lajos (1867 körül), Albert Miksa (1941), Anda Lajos (1910/16), Arányi Károly (1902), Ballá Antal (1739-1815), Balogh András, Balogh Miklós, Balogh Pál (1877 körül), Baranyay József (1869), Barkóczy Rosty Zsigmond (1840), Bartholomäi Dániel (1674-1761), Bedő Albert (1885), Belitzky János (1938), Bendefy László (1929), Bogár Ferenc, Borbély Andor (1926/32), Bubits Ede és Károly (1850 körül), Cholnoky Jenő (1870-1950), Csaplovics János (1780-1847), Csemő Geyza (1904), Czéh Sándor (1878), Dávid János (1846), Deák Miklós, Déchy Ferenc (1909), Deseő János (1860-1870 körül), Ditz József (1860-1870 körül), Dobrovics Ferenc (1860-1870 körül), Dőry György (1854), Eó'ry István (1772), Erdélyi József (1914), Fehéry János (1790), Faragó Lipót, Farkas Ferenc (1881), Fodor István (1880), Gaál Elemér (1914), Gergely Endre (1935), Gazdik Ferenc (1911), Godinger Károly (1844), Hajas Károly (1880), Háky Dániel (1850), Halasy József (1841), Hanák Iván (1870-1880), Hankóczy Jakab (1811), Hanuszek János (1906-1913), Hanty László (1875), Hegedűs Gyula (1897), Hegedűs Nep. János (1811), Hegedűs Sándor (1879), Hodossy József (1846) Horváth Detre, - Imre Károly, - Farkas, - György, - Lajos, Viktor (1860 körül), Huszár Mátyás (1824-1829), Jakabffy Imre, Jeney Lajos (1719-1797), Kakas János (1849 körül), Kaprinay Ferenc (1859), Karács Ferenc (1771-1838), Károly György (1898), Kenedics József (1790-1810 körül), Krecsmáry Gedeon (1885), Kultsár Ferenc (1782), Laáb Gáspár (1770 körül), László István (1913), Lázár deák (1512-1522 között), Losonczi Vilmos (1905-1909), Magyar István (1760 körül), Makay Gyula (1900 körül), Markovics Henrik (1905-1909), Mészöly Ignác (1859), Molnár József Károly (1811), Müller Ignác (1769), Müllner Ignác (1890 körül), Nagy Sándor (1860 körül), Nagy István (1810 körül), Naszhthácz Lajos (1866), Nóvák József (1857), Nemes János (1909), Olay Ferenc (1780 körül), Orosz Tamás (1901), Pacséri Károly (1910), Papp József (1857), Pászthory József (1747), Pauer István (1909-1924 között), Pichler Antal (1794), Pongrácz Antal (1859), Remekházy Károly (1886), Sarkady Gergely (1785), Szabó Béla (1905-1915 között), Szepessy József (1906), Szoboszlay Géza (1908), Tarafás József (1860 körül), Ujváry Ferenc (1818), Vágner Mihály (1845 körül), Varsányi János (1833), Vertics Ferenc (1769), Vörös József (1811), Weber György János (1804-1861), Xantus Gyula (1859), Zalka János (1868-1901). Bármilyen tekintélyes ez a sorozat, csupán harmada-negyede a mai Burgenland területén valaha dolgozott magyar mérnököknek. A kurzívval szedett, kiemelkedő nevek nagy, sőt kivételesen nagy teljesítményt felmutató mérnökökre hívják fel a figyelmet. Külön tanulmányt igényelne (s talán sort is kerítek egyszer erre az ígéretesen szép feladatra), hogy statisztikai vizsgálatokat végezzünk ebben a roppant gazdag községtérképi anyagban. A feldolgozott és közzétett anyag lehetővé teszi ugyanis, hogy