Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején, 1903–1922 / 23–43. o.
28 Sashegyi Oszkár viselőivel szemben joggal támaszthatók. Tasnádinak ennek megfelelően készített beszámolójából többek között kitűnt az, hogy az egyes fogalmazó karbeli tisztviselők hány ügydarabot intéztek el a folyó év első három negyedében s mennyi a hátralékuk. Ez a statisztika különösen Kárffy allevéltárnokra nézve volt kedvezőtlen, minthogy ő 26 ügydarabot intézett el összesen, szemben pl. Barabás 207 vagy Döry 222 darabjával. Az egyes tisztviselők minősítését Tasnádi a tőle megszokott gonddal és precizitással, tárgyilagosan értékelve munkájukat, készítette el. Kárffyról pl. többek között megállapította, hogy az „igyekezet ugyan nem hiányzik nála, de annál inkább a képesség, hogy kivált egy-egy nagyobb vagy bonyolultabb ügyet helyesen megítélni s róla elfogadható véleményt adni tudjon" — s végeredményben nyugdíjaztatási ügyének elindítását javasolta. A kezelő tisztek közül Guary Ernő kapott rossz minősítést, róla azt írta, hogy „az utóbbi időben még jobban elbetegeskedett s így szorgalma is annál inkább hanyatlik, ami végre is oda fog vezetni, hogy teljességgel hasznavehetetlen tagjává válik a levéltár tisztikarának". Csánkival kapcsolatban Tasnádinak az volt a kérése, hogy miután 1908 óta foglalkozik a minisztérium megbízásából a Magyarország és Ausztria közt fennforgó határkérdésre vonatkozó történelmi előtanulmányokkal, a levéltári szolgálat érdekében szabassák neki határidő e munkálatok befejezésére. 1 7 A minisztérium azonban nem így cselekedett. Bosnyák Zoltán államtitkár, az elnöki osztály vezetője Tasnádi beszámolójának beérkezte után magához kérette Csánkit, közölte vele a beszámolóban foglaltakat és megígérte neki, hogy a kedvezőtlen minősítéssel rajta esett sérelemért elégtételt fog kapni. Ez meg is történt, amennyiben Csánkit 1911 decemberében, Tasnádi megkérdezése nélkül, miniszteri osztálytanácsosi címmel és jelleggel ruházták fel s személyi pótlékként a VII. és VI. fizetési osztály közötti különbözetet is megadták neki. 18 Tasnádit a minisztériumban 1912. március 7-én felszólították, kérjen egy évi szabadságot. Miután kérését benyújtotta, a miniszter március 12-én szabadságolta s ugyanakkor az országos föle vél tárnoki teendőket ideiglenesen Csánkira ruházta. 19 Az egy év elteltével, 1913. április 17-én, Tasnádit nyugdíjazták. Ekkor kapta meg a miniszteri tanácsosi címet, Csánki pedig az országos főlevéltárnoki kinevezést. Tasnádi akkor hatvannégy éves volt, Csánki az ötvenhetedikben járt. Csánki, amikor 1912. március 14-én - egyelőre ideiglenes minőségben — az Országos Levéltár vezetését átvette, azonnal új rendet kívánt bevezetni. Először - azzal az indokolással, hogy neki minden idejét a Levéltár anyagának az új épületbe való átköltöztetésére való előkészítésére kell fordítania - az összes ügyirat revíziójára Tagányit kérte fel. 20 Minthogy Tagányi ezt nem vállalta, a kitűnő közjogász Döry Ferencet osztotta be személye mellé szolgálattételre s őt bízta meg a Lampérth Géza, Iványi Béla és Lutter 17 Csánkiról a „bizalmas felvilágosítás", amit Tasnádinak minden egyes tisztviselőről adnia kellett, csak annyit tartalmaz: „Dr. Csánki Dezső levéltárnok jeles tudományos képzettséggel és munkaképességgel rendelkezik, de - évekkel ezelőtt hosszabb ideig szenvedett idegbetegsége miatt munkaerejét lehetőleg kímélni szereti, minden túlerőltetéstól óvakodik a képességeit nem annyira a levéltári szolgálat terén, mint inkább tudományos munkálkodás útján, más irányban igyekszik érvényesíteni." - OL K 148. - 1911 - 14 - 6173 (6742). 1 «Csánki önigazoló előterjesztésében, 1919. febr. 28. - OL K 148. - 1922 - 14 - 7300. "OLYl. - 1912-1-85. 2 "Csánki 1919. febr. 28.: önigazoló „előterjesztése". OL K 148. - 1922 - 14 - 7300.
