Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - FORRÁSKÖZLÉS - Vida István: Iratok a Nagy Ferenc vezette magyar kormányküldöttség 1946. évi amerikai látogatásának történetéhez / 245–281. o.
Iratok a magyar kormányküldöttség 1946. évi amerikai látogatásának történetéhez 253 ilyen irányú javaslatokat Magyarország belügyeibe való beavatkozásnak minősítette és elutasította.) A magyar kormányküldöttség washingtoni látogatásához is többek között azért járultak hozzá, hogy megeró'sítsék a Kisgazdapárt és a nyugati orientációjú körök belpolitikai helyzetét, táplálják a nyugatbarát szimpátiákat a magyar közvéleményben s növeljék az Egyesült Államok befolyását Magyarországon. A State Department elfogadta a Foreign Office javaslatát, hogy a magyar kormányküldöttség látogatását illetően cseréljék ki információikat és egyeztessék taktikájukat. (Lásd 12. sz. iratot.) Bár Schoenfeld nem mondotta meg olyan világosan a magyar vezetőknek, hogy mire számíthatnak, mint az angol ügyvivő, de magatartásával, azzal, hogy soha nem érdeklődött, nem kérdezett s csak meghallgatta, amit mondanak neki, félreérthetetlenül érzékeltette, hogy túl nagy várakozásokat nem fűzhetnek az amerikai utazáshoz. (Lásd 11. sz. iratot.) A miniszterelnök június 5-én Szviridov tábornokot, a SzEB alelnökét is felkereste, aki őt Puskin szovjet követ társaságában fogadta. A Szovjetunió természetesen nem kifogásolta, hogy a demokratikus magyar kormány a nyugati hatalmakkal is normális államközi kapcsolatok fenntartására törekszik, s megértéssel kezelte, hogy az ország újjáépítéséhez Angliától és az USA-tól is segítséget kér, vagy legalábbis is remél. Puskin nem beszélte le Nagy Ferencet az útról, nem emelt szót ellene, de jóindulattal figyelmeztette ó't Magyarország földrajzi elhelyezkedésére s a háború után kialakult nemzetközi realitásokra s mindenfajta hinta-poütika veszélyeire. 3 7 A Londonból, Washingtonból és Moszkvából jövő figyelmeztetések hatására a magyar kormány s koalíciós pártok igyekeztek kerülni, hogy a nyugati körutat illetően indokolatlan várakozásokat keltsenek fel a magyar közvéleményben. (Lásd 11. sz. iratot.) A pártlapok s más demokratikus sajtóorgánumok hallgattak az előkészületekről, s csak közvetlenül az indulást megelőző napon hozták nyilvánosságra az angol-amerikai látogatás célját és programját. Később azonban az esemény nagy publicitást kapott, s szinte mindent elsöprő szenzációvá vált. A magyar kormányküldöttség június 8-án indult el Budapestről, miután néhány nappal korábban a munkáspártok engedményeivel sikerült átmenetileg helyreállítani a pártok közötti békét. Két napos párizsi tartózkodás után a magyar kormányférfiak 12-én érkeztek repülővel New Yorkba, ahonnan nyomban továbbmentek Washongtonba. Az amerikai kormány - a moszkvaihoz hasonlóan — meleg fogadtatást rendezett, s széles körű nyilvánosságot biztosított a magyar küldöttség számára. Truman elnök és Byrnes külügyminiszter rövid udvariassági látogatáson fogadta a magyar politikusokat, míg az érdemi tárgyalásokat Dean Acheson külügyminiszter helyettes vezette. Magyar valószínűleg magától a miniszterelnöktől származó — kezdeményezésre a State Department megszervezte, hogy Nagy Ferenc külön, négyszemközt is — Rákosi távollétében — találkozhasson Byrnes külügyminiszterrel. (Lásd 19. sz. iratot.) Nagy Ferencéket vendégül látta a szenátus külügyi bizottsága, s tárgyaltak az amerikai nagytőke képviselőivel is. A hivatalos megbeszélések mindössze három napig tartottak. Az országjárás során a magyar küldöttség ellátogatott a Tennessee völgyébe, majd megnézték New York nevezetességeit; 20-án hagyták el az Egyesült Államokat. 3 " A magyar kormányküldöttség, amint várható volt, politikai téren nem ért el eredményt; sem Byrnes, sem Acheson nem volt hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni Erdélyről, ül. a csehszlovákiai és a romániai magyar kisebbség sorsáról. Valószínűleg azért, hogy a tárgyalások légkörét kedvezőtlenül ne befolyásolják, nem mondották meg a magyar vezetőknek, hogy az amerikai kormány tartja magát a május 7-i, a trianoni határokat visszaállító négyhatalmi döntéshez. 39 Az őszinte szó helyett mellébeszéltek. Acheson azzal tért ki a határozott válaszadás elől, hogy területi és kisebbségi kérdésekben nem a State Department, hanem Byrnes dönt, aki viszont 13-án már elutazott Párizsba. (Lásd 22. sz. iratot.) Byrnes ellenben azt mondotta Nagy Ferencnek: „ha a Szovjetunió felveti Erdély kérdését, az Egyesült Államok nem zárkózik el Magyarország követeléseinek támogatásától." 3 9/a Nehéz elhinni, 86450/7-2746. A továbbiakban: NA, Dept. of State. Decimai File. A jegyzéket a budapesti amerikai követség nyilvánosságra hozta. 3 7 NA. Dept. of State. Decimai File, 71164/6-746; Nagy Ferenc, 1948. 225. old. 3 'Szabad Nép, 1946. június 9, 12,14,15,16; Nagy Ferenc, 1948. 231. és köv. oldalak. 39 PRO. FO. 371, 59024. R. 8923/1266/21. Lord Inverchapel (Washington) távirata a Foreign Office-hoz. 1946. június 15. Lord Inverchapel Barbournak, a State Department Délkelet-európai Osztálya megbízott vezetőjének közlésére hivatkozik. 3 9/a Nagy Ferenc, 1948. 228. old.
