Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - FORRÁSKÖZLÉS - Vida István: Iratok a Nagy Ferenc vezette magyar kormányküldöttség 1946. évi amerikai látogatásának történetéhez / 245–281. o.

254 Vida István hogy az amerikai külügyminiszter nem tudta volna előre: a szovjet kormány nem fogja megváltoztatni álláspontját. A csehszlovákiai és a romániai magyar kisebbség kérdésében sem tették le a garast egyik oldalon sem, inkább arra ösztönözték Nagy Ferenceket, hogy kezdjenek tárgyalásokat szomszédaikkal az ottani magyarság helyzetének rendezéséről. Érzékenyen érintette a magyar felet a 10 millió dolláros hitel kéréssel kapcsolatos amerikai álláspont is, jóllehet ez ügyben az amerikai kormány korábban sem árult zsákbamacskát. Gordon Ferenc pénzügyminiszter 1946. április végén-május elején Párizsban járt, ahol felkereste az amerikai nagykövetet, s érdeklődött nála, hogy Magyarország nem kaphatna-e 10 millió dollár hitelt az amerikai Export-import Banktól.

40 A State Department azonban május 7-én nagyon határozottan elutasította a kérést, arra hivatkozva, hogy a kialakult gyakorlat szerint nem adnak kölcsönt megszállás alatt álló és jóvátételt fizető országoknak.

4 * Mindezek ellenére Nagy Ferenc és Gyöngyösi ismét előhozták az Export-import Bank hitel kérdését. A válasz, ha valamivel udvariasabb formában, most is elutasító volt. (Lásd 20. sz. iratot.) Valamivel rugalmasabban kezelte az amerikai kormányzat az un. hadseregfeívásárlási kölcsön emelésére vonatkozó magyar kérést. Magyarország 1946 februárjában, mint említettük, kapott 10 millió dolláros hitelt az amerikai hadsereg Európában maradt felszereléseiből történő vásárlásokra. Gyöngyösi a State Departmentben folytatott gazdasági tárgyaláson annak a magyar igénynek adott hangot, hogy az amerikai fél ezt az összeget emelje fel 20 millió dollárra. (Lásd 20. sz. iratot.) A magasrangú külügyi tisztviselők először kitértek a határozott válasz elől, de a State Department végül is közölte, hogy az amerikai kormány kész szimpátiával kezelni a magyar kérést, de egyelőre nem tudják, hogy az amerikai hadsereg Európában maradt, eladható készleteiből mennyi áll rendelkezésre a nagyarányú kiárusítások után. Amint a felmérés befejeződik, visszatérnek a magyar igényre — ígérte. (Lásd 23. sz. iratot.) Kedvezően intéződött el viszont a németek és a nyilasok által elhurcolt magyar javak visszaadásának régóta húzódó ügye. Nagy Ferenc már az első napon, június 12-én szóba hozta az őt négyszemközt fogadó Byrnes előtt a magyar tulajdon, mindenekelőtt az aranykészlet kérdését, de óvatosságból az utóbbinak csak egy részét kérte vissza. Byrnes biztosította a magyar miniszterelnököt afelől, hogy az amerikai hatóságok minden azonosítható magyar vagyontárgyat, beleértve a Nemzeti Bank érckészletét, visszajuttatnak Magyarországnak. (Lásd 19. és 21. sz. iratot.) Acheson külügyminiszter-helyettessel folytatott tárgyalásokon, amelyen már az egész magyar delegáció, tehát Rákosi Mátyás és Riesz István is részt vett, a kormányfő már félretette óvatosságát és az egész arany mennyiség hazaszállítására jelentette be igényét. 24 óra múlva a magyar kormányküldöttség megkapta a hivatalos amerikai választ: tekintettel a magyar kormány sürgős kérésére, az Egyesült Államok kész visszaszolgáltatni az MNB amerikai őrizetben levő aranyát azzal a feltétellel, ha a magyar kormány vállalja: amennyiben annak valamely részéről kiderül, hogy lopott arany, visszajuttatja jogos tulajdonosának. Emellett ismételten ígéretet kapott a magyar küldöttség arra vonatkozóan, hogy Magyarország visszakapja az 1945. január 20-a után a nácik által elszállított ipari felszereléseket, szállítóeszközöket és árutermékeket, sőt fontolóra veszik az 1944. október 15-e után elhurcolt javak visszajuttatását is. Nagy Ferenc kérdésére Acheson megerősítette, hogy a korábbi amerikai állásponttól eltérően mindezért cserében nem kívánják a háború okozta károk megtérítését, de bizonyos ellensz olgáitatásokra számítanak, mindenekelőtt a magyar-amerikai légügyi egyezmény megkötése és a gazdasági életre vonatkozó információk bővítése terén. (Lásd 23. sz. és 22. sz. iratot.) A magyar—amerikai légügyi egyezmény tető alá hozását az amerikai kormányzat meglepő módon nagyon fontosnak tartotta, s hónapok óta napirenden tartotta.

42 Ennek valószínűleg katonai és politikai okai egyaránt voltak. Az Olaszországban állomásozó amerikai légierő 1945 ősze óta légifelderítést végzett a Balkánon. A Magyarországra berepülő amerikai polgári gépeket valószínűleg szintén fel lehetett volna használni hasonló célokra. A State Department ugyanakkor már február elején értesült arról, hogy magyar-szovjet légügyi egyezmény megkötésére történtek előkészületek, s ezért követelte, hogy a magyar kormány - még a békekötés előtt - biztosítsa a légifolyosó hasz40

FR„ 1946. VI. k. 293. old. 41

FR., 1946. VI. k. 293-295. old. Byrnes távirata Acheson ügyvezető külügyminiszternek. 1946. május 4; Acheson választávirata Byrnesnek, 1946. május 17. 4 2 Lásd részletesebben: Várkonyi, 1971,146, 147 és a következő oldalak. I