Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzeti viszonyai a XX. század elején, 1903–1922 / 23–43. o.

24 Sashegyi Oszkár gatói teendőket látta el, Illéssy helyére viszont Maróthi Rezső lépett. Az így felszabaduló fogalmazói állásra Kárffy Ödön kezelőtisztet, kezelőtisztté pedig Iványi Béla gyakornokot nevezték ki.

4 Óváry a bécsi központi levéltárak anyagának szétválasztását előkészítő munkák előhaladásából arra következtetett, hogy küszöbön áll az Országos Levéltár „újjászervezése, rendezése és várható hatalmas gyarapítása".

5 E reménye azonban nem vált valóra. Eredménytelen maradt az a törekvése is, hogy a miniszteri tanácsosi címet megszerezze, a rangban utána következő első országos levéltárnok és főlevéltárnoki helyettes Tasnádi Nagy Gyula számára pedig a miniszteri osztálytanácsosi cím adományozását kieszközölje.

6 Az Országos Levéltár személyzeti helyzetének kedvezőtlen volta már az eddig elmondottakból is kitűnik. Már Pauler idejében megkezdődött az a gyakorlat, hogy fogalmazói állásokban üresedés híján - fiatal, tehetséges, egyetemet végzett történészeket a kezelői szakba, hivataltisztekké neveztek ki. Előbb azonban egy ideig díjtalan gyakornokként kellett a kezdő levéltárosoknak szolgálniuk. Ennek a helyzetnek a következménye volt, hogy míg Pauler a nyolcvanas években még a legtehetségesebb fiatal történészeket szerezte meg az Országos Levéltár számára, a század elején a Levéltárnak ilyenekről már le kellett mondania. Szekfű Gyula ugyan vállalta volna 1905 őszén az Országos Levéltárban a díjtalan gyakornokságot, le is tette a kívánt latin nyelvvizsgát, kitűnő eredménnyel (akkor már bölcsészdoktor volt), de minthogy időközben a Magyar Nemzeti Múzeumban napidíjas gyakornokságot kapott, anyagi okokból inkább az utóbbit választotta.

6 a ^ Az egyetlen, amit az Országos Levéltár Óváry vezetése alatt személyzeti téren elért, bizonyos státusbővítés volt. Az 1907. évi költségvetési törvény, azzal az indokolással, hogy a Levéltár átvette a visszaállított helytartóság és az egykori kerületi táblák iratanyagát, s így anyaga jelentős mértékben gyarapodott, lehetővé tette egy új levéltári tiszti és egy hivatalszolgai állás létesítését. Ezzel az Országos Levéltár személyzetének összlétszáma az addigi 24-ről 26-ra emelkedett. A belügyminiszter az új hivataltiszti állásra dr. Herzog József addigi levéltári fogalmazógyakornokot, hivatalszolgává pedig Buzgó Sándor leszerelt altisztet, a nagyigmándi járásbíróság napidíjas irodai alkalmazottját nevezte ki.

7 Óváry vezetése alatt az a belső egyensúly, amelyet a tisztviselői karban Pauler tekintélye még fenn tudott tartani, felbomlott. Hiányzott az erőskezű vezető s ennek különösen feltűnő s a belügyminisztérium számára is kellemetlen következménye volt a nemességigazolási ügyek intézése terén lábrakapó következetlenség. Pauler ezen a téren ha eljárása ellen talán lehetett is kifogásokat tenni - bizonyos egységet teremtett azzal, hogy az előadók tervezeteit az általa helyesnek tartott elveknek megfelelő módon korrigálta. Óváry azonban az elébe tett tervezeteket változtatás nélkül aláírta, s minthogy a levéltári előadók között a nemességi ügyeket illetően eltérések, sőt élénk ellentétek forogtak fenn, hasonló ügyeket különbözőképpen intéztek el aszerint, hogy melyik 4

OLK148.- 1905 -5 -835. 5 Óváry 1905. március 20-án kelt felterjesztésében. OL K 148. - 1905 - 5 - 835 (2144). 6 Óváry ezt a költségvetés előkészítése kapcsán minden évben megkísérelte. OL K 148. - 1907 - 3- 3674 (4115). 6a

OL K 148. - 1906 - 14 - 741. 7 OL K 148, - 1907 - 5 - 1932.