Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - FORRÁSKÖZLÉS - Vida István: Iratok a Nagy Ferenc vezette magyar kormányküldöttség 1946. évi amerikai látogatásának történetéhez / 245–281. o.

246 Vida István kívánságait.

4 Május 7-e után a Szovjetunió természetesen nem helyeselte a hosszas viták után nehezen elért négyhatalmi határozat felülvizsgálatát, s a szovjet külügyminisztérium elutasította Gyöngyösi János külügyminiszter kérését, hogy a béketárgyalásokkal összefüggő kérdések megtárgyalására Moszkvába repülhessen. Világosan tudtul adta, hogy a látogatás nem szolgálna hasznos célt, azaz a szovjet kormány nincs abban a helyzetben, hogy területi kérdésekben bármiféle reménykeltő kijelentést tehessen.

5 Nagy Ferenc és környezete valamint a mögöttük álló befolyásos angolszász orientációjú gazdasági és politikai körök abban az illúzióban ringatták magukat, hogy Angliától és az Egyesült Államoktól majd megkaphatják azt a politikai és diplomáciai támogatást, amellyel revízió alá vetethetik és módosíthatják a Magyarországra nézve hátrányos négyhatalmi döntést s javíthatják az általuk remélt méltányos béke kilátásait. A béketárgyalások mellett külpolitikai téren a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsa s a Csehszlovákia és Magyarország közötti viszony alakulása volt az, amely a magyar politikai pártokat, a közvéleményt s a sajtót leginkább foglalkoztatta. Nemcsak a Kisgazdapárt, hanem az MKP, az SzDP és a Nemzeti Parasztpárt vezetőségét is komolyan aggasztotta, hogy a kétoldalú tárgyalások, majd az 1946. február 27-én megkötött lakosságcsere egyezmény ellenére sem javult a szlovákiai magyarság helyzete, állampolgári, kulturális és emberi jogaitól továbbra is megfosztották, megélhetését nem segítették elő, sőt újabb, a korábbinál súlyosabb magyarellenes intézkedéseket jelentettek be. Aggodalmat keltett az is, hogy a csehszlovák kormány közölte: a lakosságcsere egyezmény kvótáján felül további 200 ezer, azaz összesen 300 ezer főt szándékozik Magyarországra áttelepíteni. A súlyos gazdasági helyzetben a magyar kormány rövid idő alatt ennyi emberről nem tudott volna gondoskodni. Május 7-e után a kérdés rendezéséről a határok módosításával többé nem lehetett szó.

6 A Nagy Ferenc-kormánynak ebben a kérdésben más lehetősége nem maradt, mind a nagyhatalmakhoz s a nemzetközi közvéleményhez fordulni segítségért. A nyugati látogatást Nagy Ferenc és Kisgazdapárt felső vezetése az ország súlyos gazdasági helyzete miatt is szorgalmazta. A Szovjetunió a moszkvai tárgyalások során jelentős engedményeket tett: a jóvátétel fizetésének határidejét 6-ról 8 évre emelte fel; elengedte azt a 15 millió dolláros tartozást, amelyet a Vörös Hadsereg által épített vasúthálózatért kellett volna fizetni; hozzájárult a Románia területén fekvő petrozsényi kőszénbánya átvételéhez jóvátétel fejében; ígéretet tett arra, hogy a magyar hadifoglyokat, még a békeszerződés megkötése előtt, hazaengedi.

7 Mindezen intézkedések könnyítettek az ország gazdasági helyzetén, de a kisgazdapárti vezetés alatt álló Pénzügyminisztérium 1945 decemberében készített gazdasági helyzetelemzése szerint az ország talpraállításához jelentős külföldi kölcsönre lett volna szükség.

8 (Evvel egyébként akkor a munkáspártok is egyetértettek.) Ugyan Magyarország 1946. február 4-én a - Szövetséges Ellenőrző Bizottság javaslatára - kapott 4 millió dollár UNRRA-segélyt, majd még ugyané hónapban 10 millió dollárt Washingtontól az amerikai hadsereg Európában maradt felszerelési tárgyiból történő vásárlásokra, de ez az összeg a szükségletekhez képest nem volt több, mint csepp a tengerben.

9 A Kisgazdapárt, s a kormányzat 4 Sztálin és Molotov 1946 áprilisában még arról igyekeztek meggyőzni a magyar vezetőket, hogy Erdély sorsáról a magyar és román kormány közvetlenül folytasson tárgyalásokat. Az ilyen irányú magyar próbálkozásokat a Groza-kormány azonban elutasította azzal, hogy a közelgő parlamenti választások előtt nem kíván támadási felületet nyújtani a sovinizmust szitó román politikai jobboldalnak. (PRO. FO. 371, 59025. Feljegyzés a magyar kormányküldöttséggel folytatott tárgyalásokról. 1946. június 21. Rákosi Mátyás információja.) 5

FR., 1946. VI. k. 298-299. old. Schoenfeld követ távirata a külügyminiszternek. 1946. május 24. 6 A kérdésre lásd bővebben: Balogh Sándor: Az 1946. február 27-i magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény. Történelmi Szemle, 1979.

1. sz. 59-88. old. 7

Nagy Ferenc beszámolója a magyar kormányküldöttség moszkvai útjáról. Az 1945. évi november hó 29-ére összehívott nemzetgyűlés naplója. Hiteles kiadás. Athenaeum. Bp. 1946. I. k. 764-773. old. (A továbbiakban: Ngy N. I. kötet.) 'Az ún. Gordon-memorandum megtalálható: Új Magyar Központi Levéltár (a továbbiakban: ÚMKL.), Külügyminisztérium, Békeelőkészítő osztály. 'Lásd bővebben: Dr. Várkonyi Péter: Magyar-amerikai kapcsolatok 1945-1948. Kossuth Kiadó, Budapest, 1971., 171-190. old. (A továbbiakban: Várkonyi, 1971.)