Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - FORRÁSKÖZLÉS - Vida István: Iratok a Nagy Ferenc vezette magyar kormányküldöttség 1946. évi amerikai látogatásának történetéhez / 245–281. o.

245 IRATOK A NAGY FERENC VEZETTE MAGYAR KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG 1946. ÉVI AMERIKAI LÁTOGATÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ A Nagy Ferenc vezetésével Moszkvában járt magyar kormánydelegáció 1946. április 18-án érkezett vissza Budapestre. A kisgazdapárti miniszterelnök már másnap (19-én) óvatosan megpendítette az őt felkereső A. D. Frederick Gascoigne budapest angol követ előtt, hogy megfelelő időpontban szívesen ellátogatna Londonba is. Két nap múlva (20-án) Arthur Schoenfeld budapesti amerikai követnek szintén jelezte szándékát, anélkül hogy egy esetleges washingtoni utazásra konkrétan utalt volna. Mindkettőjüket tájékoztatta a moszkvai tárgyalások eredényeiről, s érezve neheztelésüket, airól igyekezett meggyőzni őket, hogy hazája szempontjából „elsőrendű kötelessége volt a személyes kapcsolatok kiépítése a szovjet vezetőkkel".

1 Miután utazási terve ellen a nyugati diplomaták nem emeltek kifogást, sőt - főként Gascoigne - kifejezetten bátorították és biztatták, Nagy Ferenc ismertette elképzeléseit kormánya tagjaival, majd a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőivel. Bár a kezdeményezés személy szerint Nagy Ferenctől származott,

2 az Angliában és az Egyesült Államokban teendő látogatás gondolatát támogatta Tildy Zoltán köztársasági elnök, a Kisgazdapárt szűkebb vezetőségének és belső frakcióinak nagy része is. A kormányfő valószínűleg ezért is utazott a Szovjetunióba, hogy majd nyugatra is ellátogathasson. Abban, hogy Moszkva után Londont és Washingtont is fel akarta keresni, számos tényező játszott közre. 1946. május 7-i ülésen a Külügyminiszterek Tanácsa semmissé nyilvánította az első és második bécsi döntést, s Magyarország és Románia között visszaállította a trianoni határokat.

3 A határozat, amelyről diplomáciai úton és a nemzetközi sajtóból Budapesten azonnal értesültek, váratlanul érte a demokratikus pártok és a kormány vezetőit, s széles körű - csalódással teli - visszhangot váltott ki a politika iránt érdeklődő közvéleményben. Nagy Ferenc és a kormánydelegáció tagjai nem figyeltek fel arra a moszkvai tárgyalásokon, hogy a szovjet kormány területi kérdésekben semmiféle elkötelező ígéretet sem tett, s csupán ahhoz járult hozzá, hogy Magyarország a béketárgyalásokon előterjeszthesse 1 Public Record Office (London), Foreign Office Papers 371 (Hungary), (A továbbiakban PRO. FO. 371), 59053. R. 6117/3408/21. Feljegyzések Nagy Ferenc moszkvai útjáról. 1945. április 25-27.; Foreign Relations of the United States 1946. Volume VI. Eastern Europe; The Soviet Union. USA Government PrintingOffice, Washington 1969. (A továbbiakban: FR., 1946. VI. k.) 282. old. Schoenfeld követ 1946. április 20-i távirata Byrnes amerikai külügyminiszternek. 2 Nagy Ferenc a kormányküldöttség útjáról szóló 1946. július 25-i parlamenti beszámolójában azt állította, hogy az amerikai, angliai és franciaországi látogatás ötlete a nyugati diplomatáktól származott. (Lásd: az 1945. évi november 4-re összehívott nemzetgyűlés naplója. Hiteles kiadás. Athenaeum Budapest, 1948. II. k. 461. old.) (A továbbiakban Ngy N. II. k.) Az amerikai külügyi okmányok mellett (lásd a 18. sz. iratot), az angol külügyminisztérium nemrég hozzáférhetővé vált iratai szintén azt bizonyítják, hogy Nagy Ferenc volt a kezdeményező. (Lásd PRO. FO. 371, 59024. R. 8071/1266/21. Mitchell-Carse budapesti angol ügyvivő távirata a külügyminiszternek 1946. május 29.) Egyébként a Szabad Nép is hasonló értesülést közölt. (Szabad Nép, 1946. június 9.) 3 A Külügyminiszterek Tanácsa 1946. május 7-i ülésének jegyzőkönyve megtalálható: Foreign Relations of the United States, Council of the Foreign Ministers. 1946. Volume II. Government Printing Office Washington, 1970. 259-260. old. (A továbbiakban: FR., 1946. II. k.)