Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Koroknai Ákos: A Vasárnapi Munkásképző Bizottság működése és György Aladár szerepe a munkásművelődésben : adalékok a dualizmuskori közművelődés történetéhez / 165–194. o.

178 Koroknai Ákos Az általános műveltségi szint emelésére irányuló törekvések már a kiegyezést követően megjelentek. E cél szolgálatában álltak pl. a Franklin-féle Olcsó Könyvtár kötetei, melyekben a hazai és külföldi szépirodalom és történeti értekezések láttak napvilágot. Más kiadóknak is jelentek meg hasonló, olcsó kivitelű sorozatai. Hiány legfőképpen abban mutatkozott, hogy a már olvasni kívánó, de műveltségben hátramaradt olvasók igényeit „alkalmas" olvasmányok híján nem tudták kielégíteni. Ezzel a gonddal valamennyi kiadó küzdött. Riedl Frigyes és Beöthy Zsolt már a 70-es évektől szorgalmazta a nép számára is olvasmányos írásokat, mégis ilyenek nem születtek. A korszerű, demokrata gondolkodás hiánya folytán ez a terület a vidéki és zugkiadók szabad prédája lett, s ezek ponyveszerű, giccses, érzelmes és moralizáló kiadványaikkal elárasztották az agrárnépességet. Az „oktató" hangnemben írott munkák, amelyek ráadásul inkább értelmiségi-kispolgári igényekkel számoltak, sem az agrár-, sem a munkásrétegek érdeklődését nem kelthették fel. A Munkás Heti Krónika ezek olvasásától a munkásságot óvta is. A „népies" hangú, anekdotázó, historizáló munkák mellett, melyek idealizált paraszti alakokat mutattak be, csak a 80-as évektől kezdtek megjelenni az új, plebejus értelmiség (Gárdonyi, Tömörkény) írásai. A Munkás Füzetek azonban továbbra is a hagyományos felfogás jegyében fogantak. György Aladár a szociáldemokrata agitáció ellenében a „munkásolvasmányok" politikussága mellett foglalt állást. A manipuláció legtermészetesebb eszközének itt is az érzelmi nevelést tartotta. A liberális nézetek álarca lehullt. Az olvasmányok népies nyelve ellenére a munkásság megnyerése továbbra is reménytelen maradt. A stílus csak a forma megteremtését jelentette, de kérdés volt, hogy az apolitikus köntösbe bújtatott igen politikus tartalom milyen fogadtatásra talál? György Aladár bár a népszerű kiadványok sikertelenségéből (melyben nem kis szerepet játszott, hogy elzárkóztak a társadalmi kérdések tárgyalásától) sokat tanult, de nem eleget. A kényes természetű napi, kormányzati, egyházi és nemzetiség-politikai kérdések népszerű feldolgozásáról nála sem volt szó, annál inkább nevelő hatású munkák közrebocsátásáról. A népies füzetek ideológiai felépítésben megfelelnek a vasárnapi előadásokénak. György nem vett tudomást a társadalom ellentétes osztályokra szakadásáról. A munkásszerető és -pártoló tőkés, valamint a takarékos és szorgalmas munkás kézfogásának előtérbe állítása mindennél többet mond. Nem kétséges, hogy a György Aladár által várt eszmei befolyás mekkora hatást ért el, miközben a társadalmi feszültségeket kiváltó tényezők elemzése helyett a társadalmi, anyagi felemelkedés illúziójának felkeltését látta szükségesnek. A „Tíz filléres könyvtár" sorozatban György Aladár heti 1 füzet megjelentetésével számolt.

27 A kiadásra - állami segélyezés mellett — az 1874-ben alakult Wodianer céget szemelte ki.

2 8 A „munkáskérdés" megoldására ezenkívül szükségesnek tartotta röpiratok, munkáslapok és ismeretterjesztő füzetek kiadását, melyek közelebbről foglalkoznak az 2 7 A könyvterjesztésnek mindig nagy problémát jelentett a minimális példányszám eladása. Ez az 1880-90-es években 4-500 db-t tett ki, később 1000-2000 db-t. Erre nézve 1.: Révai János Mór: írók, könyvek, kiadók, Bp. 1920.

1. k. 344-345.1. 2t A Munkás Füzetek szerzó'inek György Aladár 30 Ft ív díjat állapított meg, ami tekintélyes összegnek számított. ^